A civilizáció erejével

Draskovics Tibor azt ígéri, hogy szeptemberben nem ismétlődhet meg az a gyalázat, ami a legutóbbi melegfelvonuláson történt. Ezúttal megvédik a békés felvonulókat a támadásokkal szemben, már ha a szigorú jogszabályok ellenére bárkinek lenne mersze olyasmivel próbálkozni, mint az elmúlt évben. Legyen igaza a miniszternek!

Egész Európában felerősödött a radikalizmus, a szélsőségesek egyre agresszívebben lépnek fel mindenféle mássággal szemben. A társadalmak minden eresztékén erőszak robban ki, eluralja az utcákat és a tereket, és sem gumibot, sem törvény nem segít, nem bizonyul elég hatékony fegyvernek egyik sem. Csak ott van relatív nyugalom és béke, ahol az elmúlt évtizedekben olyan kulturális környezet megteremtésével voltak elfoglalva, amelyben nincs helye a másokkal szembeni agressziónak és gyűlölködésnek. Az északi országok ebben is példát mutatnak már azzal, hogy az óvodában elkezdik a toleranciára nevelést. A gyerekek sehol a világon nem ismernek sem faji, sem osztálykülönbségeket, mégis sokukból válik előítéletes, agresszív, durva felnőtt, akiben perzselő társadalmi gyűlölet, feloldhatatlan osztályindulat, és izzó harag ég, ami aztán hullámokban gyűrűzik tovább. De ha kiskorukban nem nevelik bele a gyerekekbe az elutasítás szellemét és az előítéletek széles repertoárját, eszük ágába sem jut majd gyűlölködni pusztán azért, mert valamelyikük más, mint a többi.

Egy skandináv  iskolákban, ahol együtt tanul a bevándorló család gyereke a „bennszülött” polgár gyerekével, a fogyatékos az egészségessel, és az idősebb a fiatalabbal, sokkal könnyebben alakul ki az együtt érző, liberális, a nemes ügyek mellett elkötelezett szellemiség, mint a pusztító, támadó, erőszakos hangulat. Természetesen kellenek szabályok, és az sem baj, ha ezek magától értetődőek. Minden emberi léleknek biztos és világos szabályokra van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, és különösen igaz ez a gyerekekre, akik könnyen befolyásolhatók, sebezhetők és gyengék. Ezért is érzik magukat jól egy olyan közösségben, ahol egyenlő mércével mérnek, és senkinek nem kell tartania attól, hogy a bűnbak, vagy az áldozat szerepét osztják ki rá valamilyen, a többségtől eltérő tulajdonsága miatt.

Ennek a szellemiségnek az őrzői később az egyetemek, ahol ösztöndíj programok segítségével a hallgatók beutazhatják Európát, külföldi egyetemekre járhatnak, megismerkednek más országok fiataljainak életével, művészetével és szokásaival, különféle kisebbségek kultúrájával.

Távol áll tőlem, hogy bármely ország gyakorlatát idealizáljam, csupán kifejezésre akartam juttatni azt a nem túlságosan eredeti, mégis mindannyiunk számára fontos gondolatot, hogy ahol a civilizált élet tiszteletben tartja az egyént, ott az egyén is tiszteletben tartja a törvényt is, s e kettő, egyén és törvény tisztelete elegendő parancsoló erő lehet ahhoz, hogy lefogja a gyűlölködő támadók kezét. Ugyanakkor az erőszak jelenléte figyelmeztetés is számunkra, hogy ne legyünk annyira büszkék civilizált és haladónak vélt világunkra, amelyben a gyűlölet, az elutasítás és az agresszió ősrégi talajban van lehorgonyozva.

(A szerző szociológus, író, politikus)