Az ünnep súlya

Mottó: „a huszadik század véres borzalma közt mennyi boldogság s gyönyör volt: könyv, állat, ember, szó, virág, kép, szobrok, míg nem borult hitvány ködbe az égbolt.”

Faludy György Szépség, boldogság című versének egy részletét választottam mottónak, eleget téve Andrassew Iván kérésének, hogy idén Faludy versekkel ünnepeljük október huszonharmadikát. „Meg kell mutatni a Jobbiknak és más sötét erőknek, hogy mi vár rájuk, ha beteljesülnek az olyan fenyegetéseik, mint az, hogy a „cionista zsidó és magyarellenes” Faludy György állami ünnepeken való szavalását be kell tiltani” – írja Andrassew az ismerőseinek és a barátainak címzett levelében.

Költészettel sötét erők ellen? Nem naivitás ez? A választásokhoz közeledve, az apátia és a hisztéria jeleit egyaránt magán viselő közhangulatban ugyan mit segíthetnek egy költő szavai?

Olvasom a hírekben, hogy idén nem nagyon mozgolódnak a szélsőségesek, várható, hogy a szokásosnál nyugodtabb lesz az ünnep. Az országos rendőrfőkapitány azért is bizakodó, mert a Magyarok Nyilai tizenhat tagja rács mögött tölti október huszonharmadikát, ami önmagában komoly biztonsági tényező a főkapitány szerint. Eltöprengek: lehetséges, hogy tizenhat ember jelenléte ennyire meghatározó? Tőlük kellett volna féltenünk eddig az ünnepeink nyugalmát, méltóságát?

Bárcsak így lenne! De a felmérések jó ideje azt mutatják, hogy a szélsőséges, radikális erők stabilan tíz százalékon állnak, tömegeket képesek utcára vinni, és hatalmas indulatokat gerjesztenek nem csupán a kormánnyal, hanem minden itt élő kisebbséggel szemben. És nem szokták kihagyni azokat az alkalmakat, amikor nagy média nyilvánosság előtt szerepelhetnek. Mégis remélem, igaza lesz a rendőrfőkapitánynak, és ezúttal békés lesz az ünnep, amikor a harmadik köztársaság huszadik, és az ’56-os forradalom ötvenharmadik évfordulóját ünnepeljük.

Ezen a kettős ünnepen teljes súlyával van jelen a múlt, a régmúlt és a közelmúlt egyaránt, átitatva a jelenhez és a jövőhöz fűződő bizonytalanság érzésével. Nincs Európában még egy ilyen rosszkedvű ország! Húsz évvel a rendszerváltás után sokan csalódottak, nem váltak valóra az álmaik, többet és mást vártak. Válság söpör végig a világon, elért minket is: odaveszett a hétköznapi élet biztonsága és kiszámíthatósága. A közintézményekbe és a politikai intézményekbe vetett bizalom megrendült, a mindenkori hatalom inkább tűnik néhány ember hitbizományának, mint demokratikusan működő rendszernek. A politikai elit kifáradt, kommunikációs gumicsontokat dobál a választók elé, akik nem vevők már az ilyen trükkökre: óriási a távolság állam és polgárai között.

Mégis, el kell mondanunk egymásnak, mit tanultunk a múltból, meddig jutottunk történelmi örökségünk érzelmi és értelmi feldolgozásában. Giccses, historizáló emlékezés helyett megünnepelhetnénk, hogy az 1956-os forradalom résztvevőinek vágya, egy szabad, független és demokratikus Magyarországról 1989-ben valóra vált, amikor békésen, tárgyalások útján, új törvények által megszületett a harmadik Magyar Köztársaság. 1989 június 16-án megtörtént az elképzelhetetlen: újratemették Nagy Imrét és kivégzett társait, majd június 27-én Magyarország lebontotta a vasfüggönyt. Ezzel megnyílt az út Európa felé, ahol a nyitottságra és a toleranciára való törekvés, a polgárok szabadságának elismerése és a nemzeti tradíciók tisztelete fontos értékek a többség számára,ahol múltbéli örökségünket becsben tartják, s ahol értik a költők szavát.

(A szerző szociológus, író, politikus)