Rendteremtés Szcientológiával

Az ember alaptermészetéből adódóan vonzódik a rend, a rendezett dolgok felé, ez az ami biztonságot és stabilitást ad. Azok a dolgok amik rendezetlenek, zűrzavarosak, azok egyben átláthatatlanok is, ilyen környezetben az ember elveszettnek, kissé áldozatnak érzi magát. Nem ismeri ki és nem érti a dolgok lényegét, így azok hatással vannak rá. Egy szemlélődő, aki kívülről nézné ezt az Univerzumot, egy kaotikus egyvelegnek látná az egészet, sokáig kellene megfigyelnie ahhoz, hogy ismétlődéseket, szabályokat véljen felfedezni. A világ amelyben élünk folyamatosan olyan impulzusokat küld felénk amik a kívánt rendezettséget felborítanák. Ezek azok a váratlan helyzetek, szituációk, problémák amikkel minden nap meg kell küzdenünk, a helyükre tennünk őket. Ha ezt nem tesszük meg elég gyorsan és határozottan, akkor csakhamar egy olyan forgatagba kerülünk, ami magával ragad, és egyre nehezebb belőle szabadulnunk. Nekünk ebben a káoszban kell folyamatosan helytállnunk, a helyükre tennünk a dolgokat napról napra, sőt akár percről percre azért, hogy a kívánt harmóniát elérjük. Azok az emberek akik az út szélén koldulnak a betevőért, rosszabb esetben az alkoholért, valamikor elkezdték nem helyükre tenni a dolgokat, egyre kevésbé tudták önmagukat, és a környezetüket kontrollálni. Hagyták, hogy az élet ide-oda dobálja őket addig amíg már nem maradt semmi ami az irányításuk alá került volna. Éppúgy mint amikor egy szellő meg-meg lebegteti az apró falevelet az ág végen, később ez a fuvallat széllé erősödve leszakítja azt, amely elveszítve stabilitását ki van téve az elemek erejének, minden széllökésnek. Majd ezt a tépett kis levelet egy forgószél közepén láthatjuk nekiverődve mindennek mindaddig, míg végleg megsemmisül. Néha mi is érezhetjük magunkat kis faleveleknek, amit az élet ide-oda dobál, de ha minél korábban, és minél hatékonyabban rendbe tesszük a dolgokat, akkor ellenállhatunk a megpróbáltatásoknak. Sokan a rendrakást csak az anyagi, a megfogható dolgokra értelmezik, de ez bármire vonatkozhat; gondolatainkra, kapcsolatainkra, bármire az életünkbe. De mit is jelenthet a rend fogalma? Első ránézésre egyszerűen azokat a dolgokat, amik a megfelelő helyen vannak, de ha jobban bele gondolunk, ez nem csak az elhelyezkedésre vonatkozik, hanem az alkotórészek egymás közötti kapcsolatára. Arra, ahogy a dolgok kiegészítik, erősítik egymást, harmóniában vannak. Azért vannak ott ahol vannak, és azért azok amik, mert ez a legkedvezőbb saját maguk, és környezetük számára. L. Ron Hubbard technológiái azok az eszközök amik segítségével rendet tehetünk a világban. A Szcientológus közösségekben gyakran használják a „rendteremtés” szót a Szcientológia szinonimájaként, és valóban segít abban, hogy minden úgy kerüljön a helyére, hogy az leginkább a hasznunkra váljon. Így lesz egy Szcientológus „rendes” emberré, a szó bármely értelmében. Már a Dianetikának, a Szcientológia előfutárának is az volt a lényege, hogy azok a kényszerek, külső ingerek amik hatással vannak az emberre a helyükre kerüljenek. Ezek a rögzültségék, amik befolyásolhatják döntéseinket, mindennapjainkat az úgynevezett „tudatalattiból”, az ismeretlenség homályából, a Dianetika technológiáival a megfelelő helyre, a tudatos elménkbe kerülnek áthelyezésre, puszta emlékként, így azok többé nincsenek hatással ránk. Erről szólt a Dianetika. Ezen túl a Szcientológia eljárásmódjai is azt erősítik az emberben, hogy képes legyen a viszonyát, mind magával, és mind a környezetével kapcsolatban megfelelően kezelni, rendet tenni. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek váratlan helyzetek, vagy hogy egy kényszeres „rendmániáról” lenne szó. Inkább azt jelenti, hogy a Szcientológus az újabb, és újabb problémákat egymás után megoldja, és nem hagyja, hogy azok feltornyosuljanak, és lehengereljék. Éppen úgy ahogy egy profi hajós vezeti a hajóját a viharos tengeren; a megfelelő vitorlák és kötélzet használatával úrrá lesz a széllökéseken jöjjenek azok bármely irányból is. Megszelídíti, befogja az erőket a vászon redői közé. Így hajóját végül révbe vezeti, még akkor is ha ha ez különösen nehéz és küzdelmes, és teszi ezt valahogy mégis játszva, sőt néha pajkosan. És az út végén a kikötő nyugalmából visszatekintve a megtett útra azt mondhatja: „ Na ezt érdemes volt végig csinálni”!