... Rég történt. Fiatal voltam. Naiv. Sebezhető. Önfeladó. Csak teltek az évek egymás után, s úgy éreztem, egyre messzebb kerülnek tőlem az álmaim. Mintha képtelen lettem volna elérni, amire vágyom. Mintha a sors csak nevetett volna rajtam. Újra és újra. Nehéznek éreztem az életet. Nem találtam benne magam. Nem voltam boldog. Valahogy megmérgezett a sok csalódás. Csak léteztem örömtelenül távol a jelentől egyszerre a múltban és a vágyott jövőben, s okolva az Istent sajnáltam magam. Aztán az élet egyszer csak azt mondta, ebből elég. Nem tűrt tovább. S ez az elég fájóbb volt, mint addig bármi más…
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás