41 évvel ezelőtt, április 8-án rendezték meg London közelében az első Roma Világkongresszust.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Hirdetés
Egyszer már volt olyan időszak a történelemben, amikor embercsoportokat etnikai hovatartozásuk miatt megbélyegeztek, és megöltek. Napjainkban újra világszerte egyre erősebbek a hasonlóan rasszista megnyilvánulások, a hatóságok pedig sok helyütt kevés sikerrel tudják megvédeni ettől az embereket. Pedig nem kellene hagyni, hogy elharapóddzanak az indulatok.
Természetes dolog, hogy a gazdasági válságért, a rossz életkörülményekért, munkanélküliségért és minden rosszért valakit hibáztatnunk kell, de nem ez a megoldás. A gyűlölködés nem vezethet semmi jóra. Hiszen a gyűlölet csupán gyűlöletet szül, és semmi mást. De ha a társadalom összefogva, egy emberként képes lenne egyszer elítélni a gyűlölködést, és ebben az összefogásban, egymással párbeszédben tudna tenni mindannyiunk közös jövőjéért, az felérne a bábeli torony megépülésével.
Vajon miért nem vagyunk rá képesek? Miért jobb gyűlölködni, mint összefogni? Pedig valamikor régen egy réges-régi homokozóban a Balaton-parton nem érdekelt senkit, hogy ez a gyerek roma, az meg német, az meg magyar. Sokszor egymás nyelvét sem beszélve megértettük egymást. Tudtunk együtt játszani, együtt építeni vagy rombolni. Aztán felnőttük és valahogy ez az együttműködési készség is eltűnt a gyermekkorral. Kinőttük, mint a Donald kacsás pólót. Pedig ezt nem kellett volna, ezt elő kellene ásni a mélyből, mint egy szép emléket és újraélni, aztán újra és újra, mert együtt válhatunk igazán naggyá.
Szerző: Kovács Rita