A szélsőjobb a globalizációból kimaradók között talál új híveket. De a társadalmi felemelkedés lehetőségén kívül rekedő, főképp vidéki rétegek nagy része inkább elfordul a politikától. Odalenn már nem hatnak sem a baloldali, sem a jobboldali jelszavak.
„A bal-jobb kétosztatúság már nem jellemző a népi rétegekre" - állapítja meg Christophe Guilluy társadalomföldrajz-kutató szavait összefoglalva a Le Figaróban Albert Zennou.
„Népi osztályokon", „népi rétegeken" a francia hagyomány a társadalomnak azt a részét érti, amely azt eliteknél és a középosztálynál lejjebb helyezkedik el a társadalmi hierarchiában. Fél évszázada még ők alkották a lakosság elsöprő többségét, és az értelmiség soraiban uralkodó baloldali felfogás szerint köztük és az úri osztályok között húzódott a fő társadalmi választóvonal. A Figarónak adott interjújában Guilluy azt fejtegeti, hogy ma a lakóhely többet számít, mint a foglalkozási szerkezetben elfoglalt pozíció. Ugyanazon foglalkozási ágban is hatalmas a különbség előmenetel, felemelkedés, a nagyobb folyamatokba való bekapcsolódás dolgában aszerint, hogy a nagyvárosokban vagy vidéken járunk-e. Olyannyira, hogy „vidéki munkát vállalni valóságos katasztrófa".
Christophe Guilluy cikkét ismerteti a Metazin.hu >>>
1 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás