Mesél a messziről jött asszony

Még jó tizenöt éve történhetett, hogy megkértek, ugyan beszélgessek már a francia nemzetközi rádió Budapestre érkezett munkatársával. Az illető utána megmutatta, hogy még kiknek a nevét írták fel neki, hogy érdemes lenne felhívnia. A lista elég egyoldalú volt; talán kitalálják, hogy melyik irányban. Ezért aztán azt sem úgy képzelem, hogy Heller Ágnes nyugdíjas filozófusnak órákig kellett csengetnie a balliberális párizsi lap, a nagyjából az ottani Népszavának megfelelő Libération szerkesztőségének ajtaján, hogy kijöjjön végre a portás, és szóba álljanak vele. Mindenesetre a vele készült interjú a napokban megjelent, a Libération pedig van olyan kedves, és nem kér tőlünk pénzt azért, hogy elolvassuk az interneten. Vagy nem is olyan kedves. Az interjúban ugyanis hemzsegnek az olyan – időnként egymásnak is ellentmondó – állítások, amelyeken az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Ráadásul pár hónap elteltével már másodszor lett rajtam úrrá egy rossz érzés: mint e hasábokon...