Az óvodában barátnőm, Kati volt mindenki kedvence. Egy szeplős, rövid hajú kislány, aki leginkább fülig érő mosolyával tűnt ki a többiek közül. Nem volt derékig érő, szőke haja, mint Julcsinak, nem kínált mindenkit Milka csokival, mint Dóri, mégis minden kisfiú vele akart fogócskázni. Azóta eltelt huszonöt év, felnőttünk. Mindketten lediplomáztunk, férjhez mentünk, ugyanabba a társasházba költöztünk. Csak két dolog nem változott: mai napig barátnők vagyunk, és ő a mai napig bárkit képes levenni a lábáról egyetlen mosolyával.
Forrás:
Életforma
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás