Szex közben téríti a jobbosokat a szeleburdi cafka - filmkritika

Az idei cannes-i filmfesztivál eddig messze legviccesebb filmje a Kritikusok hete szekcióban bemutatott Le nom de gens című francia alkotás volt, még ha azt éreztem is közben, hogy a poénok jelentős részét csak akkor tudnám igazán értékelni, ha behatóan ismerném az ország történelmét és jelenlegi politikai viszonyait. Már az megadta a könnyed alaphangulatot, hogy a vetítés előtt az egyik színpadra szólított színész felolvasott a Variety kritikájából egy részt, amely épp azt taglalta, hogy mellékszereplők közül egyedül ő nyújtott kellően árnyalt alakítást. Le nom de gens | Jacques Gamblin és Sara ForestierA Le nom des gens két nagyon különböző ember közötti szerelem történetét meséli el. A fickó egy 47 éves szolíd tudós (Jacques Gamblin), akit Arthur Martinnek hívnak (az egyik leggyakoribb francia név), és éppen egy rádióműsorban okoskodik a madárinfluenzáról, amikor beront a stúdióba egy végtelenül energikus 25 éves csaj. Az ő neve Baya Benmahmoud (Sara Forestier), és annyira impulzív és szeleburdi teremtés, hogy amikor randira készülődés közben kap telefonhívást, fel sem tűnik neki, hogy két perc múlva már anyaszült meztelenül várakozik a metróra. Baya amúgy azt tűzte ki céljául, hogy a testével téríti meg a jobboldali beállítottságú férfiakat, mégpedig úgy, hogy az aktus csúcspontján olyanokat sugdos a fülükbe, hogy nem minden arab tolvaj. Arthur amúgy nem jobbos, vele egyszerűen szimpátiából kezd ki a lány, akinek például az az egyik alapelve, hogy első randin kötelező a szex. Mindkettőjük történetét átjárja a múlt: Beya apja algériai bevándorló, Arthur zsidó szülei pedig csak hajszál híján élték túl a holokausztot. Az Annie Hall jutott eszembe azokról a jelenetekről, amelyekben Arthur szülei megismerkedését meséli el. Mivel nem tudja elképzelni az apját fiatalon, ezért a flashbackekben is ugyanaz az idős színész játssza az édesapát, mint a jelenben játszódó részekben (az anyát természetesen egy fiatal színésznő alakítja). Le nom de gens | Sara ForestierAz elragadó Sara Forestier könnyen elhiteti a nézővel, hogy bármelyik férfit azonnal le tudná venni a lábáról. Mindenről megvan a véleménye, nagyszájúskodik, és ki tudna ellenállni egy olyan lánynak, akinek állandóan kiesik a melle a ruhájából, és emellett olyan jófej is, hogy magával hozza a kedvenc politikusodat a randira (jelen esetben Lionel Jospint, aki magát alakította a filmben, kissé feszültnek tűnt, de nem volt ciki). Arthur szerepében Jacques Gamblin (a Hátralévő életed első napja apukája) remekül érezteti, hogy figurája már régen lemondott azélet izgalmairól, de ha megvan a kellő lökés, bármilyen bolondságra kapható.