Cigányozás a magyar médiában /2.

Még nem sikerült kinőni a már jól bevált sztereotip képi látásmódot, amikor a romákról szóló riportok többségében a fotós, vagy az operatőr tudatosan a nyomorjelentésekre – a munka, a lakás, az iskola, és az egészségügy terén elszenvedett halmozott hátrányokra – fókuszál. A házak portája elé kifeszített kötélen száradó ruhák szinte minden egyes cigányokról szóló riportban megjelennek. A képi repertoárt a falu vagy város perifériájára száműzött cigánysoron faágakat cipelő emberek és az úttesten gazdátlanul kóborló kutyák teszik még izgalmasabbá. Miközben egy olyan összeállításban, melyben arról beszélnek a szereplők, hogy a cigánytelepek lakói kifelé igyekeznek a gettóból, szemétdombokon játszadozó koszos gyerekeket látunk. Ezzel a képi ábrázolással sikerül a szerkesztőnek még nagyobb ellenérzést kiváltani – esetleg abból a nézőből is, aki eddig nem gyűlölte a romákat.