Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak (Az a fekete folt)

Nincsen olyan híres akol, mint a brezinai akol... Bemeszelt fala van, veres födele van, ólomszegekkel a kapuja kiverve. Tulipánvirágok nyílnak a környékén. Magas, százados fák tartanak neki árnyékot, s fedik el kényesen: ne lássa minden bolond; csak a karcsú kémény magaslik ki, amint ott pipázik egykedvûen az akol végén, hol a "bacsa" lakik egy fedél alatt a juhaival. Csak hadd beszélje bátran annak a kéménynek a kavargó füstje, hogy a híres brezinai számadó juhász, Olej Tamás most alkalmasint "méretlen húst" fôz otthon a bográcsban, neki ugyan nem árt vele. A vén Mátrától le egészen a "Kopanyica" völgyig az egyedüli úr. -- Méla furulyaszó egymásnak adja a nótát hetedhét mérföldön: Olej juhainak Selyem legelôje, Ezüst a nyakszíja, Arany a csengôje.