Cigányok ideje

Ha magyarországi cigányember lennék, akkor mostantól nagyon elkezdenék nyugtalankodni. Nem mintha idáig nem lett volna okom az idegességre, elég, ha csak a gyöngyöspatai romák évszázadokra visszavezethető szép szokására gondolunk, miszerint húsvétkor a család nőnemű tagjai, valamint gyerekek, a felnőtt férfiembereket odahagyva, kirándulni indulnak egy, a lakhelyüktől távoli üdülőhelyre. (Az úticélt csak néhány órával az indulás előtt közlik velük, nyilván, hogy még nagyobb legyen az izgalom és a meglepetés). Ha mindettől eltekintünk, akkor is van ok a nyugtalanságra - talán nem túlzás azt állítani, hogy nem jó ma Magyarországon cigánynak lenni. Ami azt illeti, máshol sem nagyon jó, talán, ha lenne egy önálló Cigányország – de valószínűleg romának lenni ott sem lenne jó.