Kinyitom kedd este a tévét, és két középkorúan, riasztóan korán halt, önpusztító, remek színészt látok, Bertók Lajost, Ternyák Zoltánt. Halkan, lassan, mégis vibráló feszültséggel beszélnek, egy életüket meghatározó, zord nagyanyáról, akit szeretnek, de gyűlölnek is, aki sok tekintetben a mindenük.
Forrás:
Népszava Online
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás