49. William Shakespeare: XLlX. szonett A jövő ellen, ha jön oly jövő, Hogy hibáimtól arcod elkomorul, S szerelmed, fukarkodva, kitűnő Szempontok szerint számolni tanul; A jövő ellen, ha mégy, idegen, S szemed, e nap, nem néz rám, vagy alig, S hagyva múltját, benned a szerelem Érett kimértséggé komolyodik; E jövő ellen sáncot verek és Értékem tudatába költözöm, S magam fogok magamra kezet és A te jogaidat védi majd pöröm: Szigorú jog, koldust, elhagynod engem, Fogalmam sincs, mit tudj szeretni bennem. ...
Forrás:
baloghpet.blogspot.com
Feltöltő: baloghpter
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás