Apám mindenért engem hibáztat!

Problémám már régen kezdődött, de most úgy érzem, nem bírom elviselni a súlyát. Apukámmal van a problémám. Nagyon nehezen jövünk ki egymással, ami nagyon összetett dolog. Elég gyakran vannak dühkitörései, olyan dolgokat csinál, amit normális ember nem, például elégette a csizmámat, felbontogatja a leveleimet, stb. Ha valamit kedvesen próbálok elmagyarázni neki, hogy hogyan csinálja, vagy nem jól csinálja, akkor rendszeresen kiabál velem, meg durva dolgokat mondd. Hibáztatni nincs jogom ezért, mert árvaházban nőtt fel, nem volt egyszerű élete. A történet a következő: anyukám öccsének volt az iskolatársa középiskolában, és a nagyszüleim befogadták, sajátjukként szerették, mindent megadtak neki a 4 saját gyerekük nevelése mellett, ami nem kis dolog. Feleségül vette anyukámat. 22 éves vagyok, de soha szeretettel közeledni felé nem láttam. Kihasználta, megcsalta, lekezelően bánt vele, kiabált... Tavaly novemberben autóbalesetben meghalt anyukám, az autót én vezettem, de nem én voltam a hibás, ez be lett bizonyítva a hatóság által is. Apukám úgy gondolja azóta is, hogy ha akartam, el tudtam volna kerülni a balesetet. Minden házimunka az én nyakamba szakadt azon túl, hogy elvesztettem egy nagyon szerető, gondoskodó anyát, akire tényleg sosem lehetett panaszom. Apukám semmit nem segít a házimunkában, csak kiabál, ha valamit nem csinálok meg. Amellett, hogy egyetemen tanulok, a férjemmel építkezünk, és besegítünk a gazdaságban, ez nem kis feladat. Sajnos, amíg a házunk nem lesz lakható, addig ez a legolcsóbb megoldás, ahol lakhatunk. A kérdésem az lenne, hogy ezt a helyzetet hogyan viseljem el, amíg itt kell laknunk, mert a férjem, és remélhetőleg születendő gyermekeink érdekében nem szeretnék, ha idegileg tönkre mennék. Az alap problémán csak a költözés változtat, ami talán jövő nyáron lesz esedékes. Addig is léteznek valamilyen módszerek, amikkel az ember tud lazítani, vagy egészséges maradni lelkileg? (Nyugtatót szedni nem szeretnék)