Pszichológus: A megoldás szerinte az lenne, ha elég pénze lenne az újrakezdésre

Tanácsát szeretném kérni mert úgy érzem, hogy minden igyekezetem(és családomé) ellenére nem tudok segíteni a nővéremnek. Tudom hogy ilyen esetben a szóban forgó személlyel kellene beszélni,és neki kell(ene) segítségért fordulni, de éppen ez a probléma. Nem akar, illetve nem tesz annak érdekében semmit, hogy változzanak azok a körülmények melyektől szenved. Szociális munkásként dolgozom, és lassan 3 (!!!) éve próbálom mozdítani ebből a stagnálásból, és mindig azon a ponton ahol cselekednie kellene , visszalép, bagatellizál,hárít(!) vagy olyan kibúvókat keres amivel mást lehet okolni. Ez mára már olyan hatalmas terhet ró önmagára és már az egész családra,hogy komolyan aggódom. A problémája röviden: 35 éves, van egy felvállalatlan párkapcsolata amiről csak Én tudok.. Életvitelszerűen ott is él,( itthon úgy tudják "csak egy barátnőjénél van") hétvégenként jár haza, nem dolgozik, az anyja! segíti , fizeti a lakáshitelét,Én pedig minden hétvégén kint tartom a vízből... Mert mindig azon aggódik,siránkozik olykor dühöng hogy mennyire rossz neki, milyen sok hitele van( egyet sem fizet,mindent az anyja..)milyen rossz az élete, kilátástalan minden, és hogy nem érzi hogy ennek valaha vége lesz. De eddig még egy komoly lépést sem tett annak érdekében hogy változtasson, csak elköltözött , fogalmam nincs mit csinál ott abban az 5 napban amit távol tölt, és alkalmanként eljár az anyjának "segíteni" a munkájában. ( Vállalkozó) Ez már több éve így megy. Édesanyámon rengeteg teher van, Apám rokkant nyugdíjas, ő sem érti miért nem dolgozik a nővérem, és Én is besokalltam már ettől a helyzettől. Érzelmileg labilis, gyakran fogyaszt alkoholt,nem látja reálisan a dolgokat, de mindig siránkozik rajtuk, meg azon hogy ő hogy elrontotta. Azt sem érzi bajnak, vagy legalább is nem vállalja hogy rendszeresen! fogyaszt alkoholt. ( többször előfordul hogy próbálja tit! kolni, l etagadja, vagy elrejti..) De a megoldás szerinte csakis az lenne, ha elég pénze lenne az újrakezdésre. De miért nem tesz érte? Szakmunkás végzettséggel rendelkezik, és azzal takaródzik, hogy érettségi nélkül nem tud hová menni dolgozni. Az anyám próbálta bevonni a saját munkakörébe,ami nem végzettséghez kötött de abszolút nem érdekli, nem veszi komolyan. MI A MEGOLDÁS? Mindenki tart az érzelmi reakcióitól, azt érzem hogy Anyámnak is fogy az ereje, túl sok neki is minden tekintetben. A nővérem nem bízik senkiben, szerinte egy pszichológus neki nem tud segíteni. Óriási képzavart érzek az ő gondolkodásában, és nem tudom mi lenne a megfelelő a számára, de ebben a helyzetben amiben él saját magát teszi kiszolgáltatottá , és épp attól szenved hogy Ő mennyire kiszolgáltatott... Tisztában vagyok vele, hogy neki kéne megtenni a lépést, már arra is hajlandó volnék hogy elmegyek vele valahova, hogy csináljuk együtt,! de állandóan kibúvót keres! A szüleinket sok mindenben hibáztatja, és nem fogja fel hogy a felnőtt kor már nem a gyermek vagy kamaszkori sérelmek színtere. Felelős önmagáért és a cselekedeteiért, de ha felvállalom a véleményem és próbálom közölni vele mit csinál rosszul, egyből beblokkol,kitér vagy veszekszik velem, vagy engem is szidalmaz. Kérem, ha van ötlete írjon... Nagyon elkeserítő a helyzet, Én segíteni szeretnék neki, mind azon vagyunk, és gyakran támadásnak veszi, vagy megsértődik. De ez így nem állapot. Segítségét előre is köszönöm...