Szilágyi Domokos: Karácsony * _██_*。 *./ \ .˛* .˛.*.★* *★ 。* ˛. (´• ̮•)*˛°*/.♫.♫\*˛.* ˛_Π_____. * ˛* .°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •\.˛*./______/~＼*. ˛*.。˛* ˛. *。 *(...'•'.. ) *˛╬╬╬╬╬˛°.｜田田 ｜門｜╬╬╬╬ . ¯˜"*°••°*"˜¯`´¯˜"*°••°*"˜¯` ´¯˜"*°´¯˜"*°••°*"˜¯`´¯˜"*° A puha hóban, csillagokban, Az ünnepi foszlós kalácson, Láthatatlanul ott a jel, ... Hogy itt van újra a KARÁCSONY. Mint szomjazónak a pohár víz, Úgy kell mindig e kis melegség, Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen KARÁCSONY!
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
23 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Az asztalnál körben ült a kis család,
Kint a vihar tombolt, oda-odaverte
Ablakainkhoz a zúzos rózsafát.
Fekete ruhájú, gyászló özvegyasszony
Magához vonta két árva gyermekét:
„Mikor eltemettük szegény jó apátok,
Ilyen rút idő volt odakívül ép.”
Közelebb simultunk gyászoló anyánkhoz,
A két árva gyermek: kis öcsém meg én:
Nyugtalan szemekkel, néma félelemmel
Csüngtünk könnyben úszó, bús tekintetén.
– De zördült a fenyő gyertya-fényes bokra,
A gyertyák fénye ránk víg derűt vetett,
Szemeinkben a könny fénymosolyra vállott…
Oh, a gyermek szíve oly hamar felejt.
A karácsonyfánk csecsebecsés terhét
Kis öcsém csacsogva számolá nekem:
Én, mint az okosabb, megintettem őt, hogy
Imádkozni kell most, komolyabb legyen.
Anyánk mosolyogva állott meg felettünk
Összetett kezekkel mink letérdelénk…
Oh, e szeretettel teljes pillanatnak
Ma is érzem még áldó melegét!
Rég volt! Bár nagy idő nem volna az annak,
Ki az örömökből ki nem fogy soha,
De ah! annak a két árva kis fiúnak
Ez volt a legutolsó jó karácsonya.
Kis családjuk fészkét vihar tépte össze,
S üldözte őket a bajok tengerén,
idegen szigetre menekült a testvér,
S messze tőle puszta partra estem én.
A karácsony estét most magamba’ töltöm
Ülöm az emlékek fájó ünnepét…
Forró homlokom, ki megsimítsa, nincsen,
Arcom oly hideg, míg szemem könnyben ég.
Hallgatok sötétben… az utcák havában
Tomboló vihar, a tél ekéje szánt…
Ilyen rút idő volt odakívül éppen,
Mikor eltemettük szegény jó anyánk.
(Szabó Endre: Karácsonykor)
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Csak az hallja a mások énekét is szépnek.
Boldog karácsonyt!
img24.dreamies.de/img/522/b/zwbtip1k8wj.jpg
www.debrecenikutyaiskola.hu/index.php/12-vicces-videok
Ez az igazi :)
www.debrecenikutyaiskola.hu/index.php/12-vicces-videok
Ma ne veszekedjünk.
Majd holnap folytatjuk!:-)))
betlehemi csillag gyúl ki fent a magas égen,
és felhangzik tisztán, halkan kórusban az ének,
szíveinkbe beköltözik lopva a Szentlélek."
Szeretetteljes, békés Karácsonyt kívánok valamennyi kedves fórumozónak!
mint a szíved dobbanása
legyen békés mint a hó hullása
Legyen szép, mint gyertya ragyogása
és vidám, mint gyermekek kacagása
Boldog karácsonyt mindenkinek! Boldog Karácsonyt Magyarország!
Mindenkinek :)
dc263.4shared.com/img/349871541/fd5d99d/dlink__2Fdownload_2Fsz3DT3z2_3Ftsid_3D20101223-120524-8b9a6110/preview.mp3
Tudom, tavaly karácsonykor is beküldtem, de hát szép szám, na. :) Bár akkor esett a hó, most nem. Legalábbis nekem hóesés, csendes téli táj, magány jut eszembe a zenéről, ami aztán átvált egyfajta ünnepélyes hangulatra.
Új hozzászólás