Pszichológus Budapesten: Pofozom, pedig nem akarom

@onizuka: Nagyon jól tudhatod, miféle közegből jön a tanárverő gyerekek 90%-a... Ott, ahol 5 gyerek van 6 apától, és 10-en jutnak a havi 40 ezer forintos segélyre egy 30 négyzetméteres putriban, vajon milyen gyermeknevelésre lehet számítani? Egészséges, szerető apából és anyából álló családban felnőtt gyerekből, akinek a lelki nevelésére is odafigyeltek, nemcsak arra, hogy minden fizikai szükséglete meglegyen, nagyon-nagyon ritkán lesz tanárverő.

@Zsoel: Lehet , biztos vannak olyanok is.
Nálunk volt halk szó , arra oda kellett figyelniük. Nem volt verés , nem volt kulcs sem a nyakba , játszva tanultunk meg szinte mindent. Már nagyok , lehet hogy azért is nosztalgiázom itt ennyit :))

@ila51: Akkor neked szerencséd volt, aminek csak örülhetsz. Egy percig sem mondom, hogy nincs olyan gyerek, akit ne lehetne úgy felnevelni, hogy egy ujjal se kell hozzányúlni, amikor fegyelmezni vagy büntetni kell. Hiszen felnőve sem egyformák, mert az egyikből egyetemi tanár lesz, a másikból szobafestő, az egyik 190 centi lesz, a másik csak 168, az egyik imádni fogja a tökfőzeléket, a másik gyűlöli majd, és a többi. Viszont olyan gyerek is akad dögivel, amelyikkel mást nem lehet csinálni, mint istenesen kiporolni a nadrágját, mert egyszerűen másból nem ért. Éppen ezért nem lehet ráhúzni azt a maszlagot sem a szülőkre, hogy márpedig egyetlen gyermeket sem szabad soha semmilyen körülmények között testi fenyítésben részesíteni.

Egy jókor adott pofon bizony hasznos is lehet. Nem hinném, hogy bűncselekmény lenne ha meglegyinti valaki a gyerekét. Persze nem arról beszélek aki naponta pusztán élvezetből hülyére veri.
Egyszer engem is megvert az apám, nagyon. Igaza volt, de eszembe se jutott volna elmenni és feljelenteni. Sőt a suliban is kaptam nyaklevest, mikor otthon panaszkodtam apám adta a másikat, és nem a tanárt verte meg.

Szükségünk van azokra a pillanatokra, amikor rádöbbenünk, valami nincs rendben velünk, valami hibádzik, nem vagyunk tökéletesek, nem vagyunk bűntelenek. A bűn pillanatai, a megbánás pillanatai, azok a pillanatok, amikor önbecsülésünk alábbhagy, amikor kínzóan elégedetlenek vagyunk magunkkal - mindez elengedhetetlen a fejlődésünkhöz.

@Crazy Globe: ...most megszeppentem , jó lesz igyekeznem .