Csókolgatjuk egymást ha kell, ha nem

A legédesebb csókos történetemet nem is olyan régen éltem át. Egy kedves barátnőmnek megszületett a kislánya. Egy hónapos volt, amikor náluk jártam, és egyszer csak azt látom, hogy a bébike vákumot képezve pici szájával keményen szityózza az anyja arcát. - Nézd, már puszit is ad! - nevetett a barátnőm. Na persze. A gyerek éhes volt, szopizini akart, és az első csupasz anyai bőrfelületre rátapadt, amit elért. A cicit nem találta, gondolom azt hitte, hogy az anyjából akárhonnan jön a tej. De az anyai öröm, leírhatatlan volt, aztán maga is rájött, hogy miről szól a csókos ragaszkodás, és nagy nevetés lett belőle