Meddig várjak, hogy a nős barátom elhagyja a családját?

Nem nagyon jöttek össze a dolgaim az utóbbi időben. Már 38 éves vagyok, és még nincs családom, pedig nagyon szeretnék. Nem vagyok munkamániás, de sokat dolgozom, mert még a munkahelyemen is jobb volt, mint az üres lakásban. Vannak barátaim, de ők is dolgoznak, vagy párjuk van, vagy már családjuk, és nem érnek rá engem istápolgatni. A férfiak csak jöttek-mentek az életemben, a legtöbb esetben negyvenes nős pasit fogtam ki, pedig nem akartam, de valahogy mindig így alakult. Aztán jött a duma, hogy elválik, engem szeret, otthagyja a feleségét, gyerekeit, házát, mindenét, aztán tartott még a szerelem egy-két hónapig, majd visszasunnyogott a családjához. Nem akarok én családokat szétdúlni, nem akarok gyerekeket szomorúvá tenni, de sosem tudom előre, hogy kivel hoz össze a sors, és mire eszmélek, már félig-meddig bele is bonyolódtam az ügybe.