Pszichológus: Nem szeretném a hátralevő életemet robotként leélni

Gyerekkorom óta kicsit különc ember voltam, sok mindent máshogy éltem meg, és máshogy tettem, mint a többiek. Voltak emberek, akik elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Sajnos ezt akkoriban máshogy fogtam fel. Az állandó szorongás és álarc-viselés oda jutatott, hogy 21 éves koromban rákaptam a fűre. Fél év után már napi szinten szívtam, reggeltől estig. Úgy éltem a mindennapjaimat, és senki nem tudott róla. Aztán egyre kevesebbet jártam emberek közé, csak a fű, videojátékok, és a saját belső világom. A hedonizmus teljes spektrumát végigcsináltam, amit egyedül el lehet érni. Instant örömök. És élveztem, nem zavart senki és semmi. Ez tartott kb. 8 évig. Az utolsó 3 évben már fű+alkohol, minden este úgy estem be az ágyba, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. És mindezt egyedül. Most 30 éves vagyok. Ez év márciusában elegem lett, abbahagytam mindent, sportolni kezdtem, emberek közé jártam. Április végén már egész jól éreztem magam (a körülményekhez képest), egyre jobban élveztem az...