ÁRVALÁNYHAJ ÉS LIDÉRCLÁMPÁS

Üzen a múlt Régi kéziratok, megsárgult jegyzetek között kutattam néhány napja, egy iratot kerestem, meg a saját, fiatal lánykori verseimet. Találtam is ezt-azt, többek között az ominózus határozatot. És még valamit, ami felkeltette az érdeklõdésemet, s bevallom, nagyon megörültem neki. Középiskolásként, bár egészségügyi szakközépiskolába jártam, már akkor a humán tudományok felé fordultam, érdekelt a néprajz, a szociológia. Életmódkutató, honismereti diákkör tagjaként tudományos diákköri munkákat készítettem, falu- és életmódkutatást végeztem. Szülõföldemen, Nógrád megyében és késõbb Zalában. Társaimmal együtt bejáratos voltam a Nógrád megyei Levéltárba, ahol egy csodálatos mûveltségû ember: Schneider Miklós vezetett be bennünket a levéltári kutatás rejtelmeibe. (A nevek, amelyek a szövegben szerepelnek, többnyire valódi, hajdan élt személyek nevei, esetleg közismert ragadványnevek. Ezeket rövidítve közöljük, az utódok személyiségi jogainak védelme érdekében. A Szerk.)