Hamuszürke arccal áll Hanna Schmitz a szemüveges bíró előtt. Mit rontott el? Alig múlt húsz ’44-ben. Nem hozott soha egyedül döntéseket. Legalábbis ott nem. A szelektáláskor. A táborban. Amikor helyet kellett csinálni az újonnan érkezőknek úgy, hogy a régebbieket kiválogatták, majd gázkamrákba terelték. Mit rontott el? Nem hozott soha egyedül döntéseket. Vagy mégis? Nem kellett volna a Siemenshez jelentkeznie? Vagy kicsit később őrnek beállni az SS-be? De hát az sem az ő döntése volt! A rendszeré! Ott volt a “közmunkájára” szükség.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás