A letűnt korok női korántsem tudhattak maguknak olyan „rózsás” életet, mint gondolnánk. Mielőtt a világ elfogadta volna a nők és férfiak egyenjogúságát, a nők helyzetét kiszolgáltatottság jellemezte. Az alábbiakban kiragadunk néhány példát a történelem különböző koraiból, hogy szemléltessük a gyengébbik nem akkori helyzetét.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
A nők a mai napig alárendelt helyzetben vannak, hiába dumálnak egyenjogúságról. Az egyenjogúság abban merül ki, hogy dolgozhatunk, (ha van hol) húzhatjuk otthhon az igát, kiszolgálhatjuk apjukot és nevelhetjük a gyereket. No, persze este előadhatjuk a hálószobában a démont, fátyolban :P
Ugyanakkor rendszeresek, napi szinten vannak az asszony bántalmazások, gyilkosságok. Nincs következménye. Az üzleti életben, a politikában nem veszik komolyan a női szereplőket (ez Magyarországra kiemelten érvényes!) véleményük alig nyom a latban. A létszámukról már nem is beszélve.
Szerelmi téren a férfiak leginkább szexuális eszköznek tekintik a nőt, edénynek, amibe ürítkezni lehet. Jobb esetben "előléptetik" feleségnek, hogy legyen aki az utódokat kihordja.
Lehet, hogy én most nagyon kisarkítottam ezt a kérdést. Természetesen vannak jobb érzésű férfiak is, akik partnernek tekintik és egyenrangú félként kezelik a társukat, feleségüket. Ők a ritka madarak. :P
Viszont őket nem is lehet a hagyományos értelemben véve nőnek tekinteni, hiszen sem feleség, sem anya nem lesz belőlük. Általában ők azok, akik utólag kezdenek el keseregni, hogy menekülnek tőlük a férfiak, és hogy elment mellettük az élet.
Éppen most olvastam el egy jó kis könyvet, a helyi városi könyvtár folyosóján antikvárium jelleggel kirakott használt könyves polcán találtam, ahol 50 forintért meg lehetett venni. :D Egy újságírónő által készített riportokat tartalmaz, és az a címe, hogy: "Úgy szeretnék férjhez menni!" A könyv riportanyaga 1975-ben, azaz lassan 40 éve készült, és a ma 50-65 közötti nők (és férfiak) házasságról alkotott véleményét próbálja tükrözni. Én imádom az ilyen korrajzokat! Nagyon érdekes volt látni, hogy szüleim generációja hogyan gondolkozott a férjhez menésről és a hagyományos vagy éppen újító női szerepvállalásról.