Egy hideg téli napon, mikor még a török sem háborgatta, Zrínyi Miklós azon töprengett, mivel üthetné el az idejét. Egyszerre világosság gyúlt az agyában: alaposan meg kellene szívatni az eljövendő nemzedékeket, különös tekintettel a 21. századi szegény magyar diákokra, s máris buzgón evokált a múzsához, adna pennájának erőt, hogy még a magyartanárok se érthessék meg átokverte, kacifántos eposzát.
Forrás:
konzervatorium.blog.hu
Feltöltő: plat84
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Ugyan minden tiszteletem a klasszikusoké, ám Zrínyi, Jókai és (kor)társaik világa, műveik stílusa és nyelvezete oly messze áll a mai középiskolás korosztálytól, hogy én a magam részéről - mint őket irodalomból okosítani kívánó tanerő - csak üdvözölni tudok minden olyan kísérletet, amely valamiképpen az "undok" kötelezők megszelídítését és népszerűsítését szolgálja.
Lehet persze fanyalogni és siránkozni, szentségtörésnek titulálni a klasszikus kötelezők "bulvárosítását", vagy ahol erre lehetőség nyílik, Gárdonyiék mellett (helyett?) kortárs magyar fiatal költőket, írókat tanítani (Kiss Judit Ágnes, Karafiáth Orsi, Varró Dani, Jónás Tamás, Tóth Krisztina, Gerlóczy Marci és a többiek...), és általuk/rajtuk keresztül próbálni bevezetni emberkéket irodalomba, műélvezetbe.