A chilei gyerekek csontvázzal álmodnak

Filmtörténeti jelentőségű bemutatóra került sor a hétvégén Cannes-ban. Huszonhárom évvel a The Rainbow Thief után új filmmel jelentkezett a lenyűgözően őrült fantáziával rendelkező (A vakond, A szent hegy) Alejandro Jodorowsky, ráadásul a The Dance of Reality-ről (La danza de la realidad) írt első kritikák kivétel nélkül mind pozitívak. Állítólag ez a legkönnyebben befogadható filmje az idős chilei mesternek, de persze most sem hiányoznak a védjegyévé vált meghökkentően furcsa, szürreális képsorok: az előzetesben egy csillag alakú jelvény megelevenedik, és ezzel a frászt hozza a főszereplő kisfiúra, máskor meg csontváznak öltözött, vagy éppen óriási koponyát viselő alakok figyelik őt. A film önéletrajzi ihletésű, és Jodorowsky saját gyerekkorának színhelyére, a chilei Tocopilla városába kalauzol el minket. Azt persze, hogy a látottakból mi az, ami valóban megtörtént, és mi csupán a képzelt szüleménye, lehetetlenség lesz kibogozni. A rendező fiatal alteregóját hiába próbálja az apja bátorságra nevelni, a kisfiú elájul a félelemtől egy tűzoltó temetésén. Különös egy családja van a gyereknek: az apa balos meggyőződésű forradalmár, aki Ibanez tábornok megölését tervezi, az anya pedig nem feladva operaénekesi ambícióit, állandóan áriázva beszél. Jodorowsky tehát visszatért, és ez simán megérdemel egy háromszoros hurrát, vagy akár még sokkal többet is. Most még annyi kellene a teljes boldogsághoz, hogy egy bevállalós forgalmazó elhozza ezt a filmet Magyarországra.