Az égi és a földi szépről

A szép fogalma Szép és szépség: az esztétika és általában is a filozófia egyik leginkább sokértelmű, legösszetettebb kifejezése, fogalma. Az antik görögök a kalón, a rómaiak pedig a pulchrum szót használták szépség_könyva szép kifejezésére. A magyar ’szép’ szó valószínűleg finnugor eredetű és hajdani jelentése ’művészies’, ’ügyes’. A szép melléknevet a mindennapi nyelvhasználatban ugyan egyedi dolgok, illetve létezők jelölésére használjuk, pl. szép táj, szép virág, szép dallam, a következőkben a fogalom általános értelmét, annak fontosabb változatait és változásait mutatjuk be. Ezért szerepel egymás mellett a szócikk megnevezésében a szép és a szépség, jelezve a két kifejezés egymásra vonatkozását a magyar nyelvű filozófiai-esztétikai szóhasználatban. Kezdetben metafizikai, kozmológiai és teológiai jelentés összefüggésben használták, később válik elterjedtté a művészetfilozófiában és esztétikában. 1. A szép fogalma az antik görögöknél: