Gúzsba kötik a hagyományok a magyar nőket

Rossz a megkozelites... Epp hogy nem kotik guzsba a magyar noket, kulonben mar nekunk is csadorban kene jarni, a ferjunk akar ki is vegezhetne - buntetlenul -, ha elsozzuk a levest, nem vezethetnenk autot, nem szavazhatnank, ... nem...

Az tortent, hogy a normalis csaladmodellbol kipenderitettek az egesz csaladot: egy csaladban elegnek kellene lennie apuka keresetenek, hogy mindenre eleg legyen, haztartasra, gyerekekre, es meg felretenni is tudjanak...

Ehelyett nincs sokszor a csaladapanak munkaja - a felesegenek meg esetleg van, es igy o lett a csaladfenntarto. Viszont apuka meg nagyon jol erzi magat a csaladFO szerepeben, es cseszik segiteni anyukanak, amig az penzt keres: ugyhogy anyukara harul egy csomo csaladban teljesen mindket szerep: a penzkereso ES a csaladosszetarto szerep...

Annakidejen a ferfiak nagyon jol beletanultak a patriarchalis szerepbe, es nem is akarjak meglatni, hogy bizony az idok teljesen megvaltoztak mara...

Es hogy lenne egy nonek onbecsulese, amikor a feje folott azt szajkozzak, hogy semmi masra nem jo, csak gyereket szulni, esetleg meg is verheto, ha az apunak rossza napja van, es ugy altalaban a nok semmire sem jok...
Eppen ezert ugyanazert a munkaert sohasem fognak annyi fizetest kapni, mint egy ferfi.

Hiaba becsulne magat tobbre ma barki otthon, ha mindig akad egy ugyeletes megmondoember az uralkodo kormanybol, hogy a nok egy kalap sz@rt ernek, dolgozzanak csak otthon, meg szuljenek, mert kihal a nemzet.

A klub elkepzelesei, Szalai Kriszta kezdemenyezese figyelemremelto, minden tamogatast megerdemel.

Mindig vannak megmondó emberek de kit érdekel? Nem jönnek be a házba , nem ők élik az életünket. Ami jó az ember, a nő számára azt fogadja be , ami nem avval meg felöltözködik más ha annyira akar.
Ki fogja tovább vinni a hagyományokat ha eldobjuk? Túl van lihegve ez az egész már de feszültség éhség van valamin kell túrázni!
Ha család anyuka nem érzi jól magát a kapcsolatban , akkor rosszul választott , és ennyi.

Csak a forrást néztem meg a rikkancs stílusú cím alatt és sajnálom a szennylapokat olvasókat, leginkább az ezek hírein vitázókat, szövegmagyarázókat. Egyre több hülyeséget közöl hírként a Propeller, lejtmenetben van vagy szakosodott?

Nagyon, nagyon rossz az értékrend.
A család fontos, nem mindegy, hogy két ember hogy él egymással és hogy a gyerek milyen környezetben nő fel.
A legnagyobb baj énszerintem az, hogy a házimunka és a gyereknevelés nem elfogadott hivatás. Mert ahol család van, ott kell enni, ott kell tiszta ruha, tiszta lakás és kell hogy legyen bevásárolva mindaz, ami kell.
Ott kell egy békés légkör, ahova hazamegy minden családtag. Nem lakni, hanem otthon lenni.
Rettenetes fogalmazás, hogy a "nő csak arra jó, hogy háztartást vezessen." A háztartás vezetése bizony igen nagyon nehéz munka. Kell hozzá jól gazdálkodni, jó időbeosztás, gondoskodás, tapasztalat, szakácstudomány, és még ezer és egyéb, amit más munkahelyen megkövetelnek. A háztartás vezetéséhez igen sok szakma együttes tudása kell. A gyerekneveléshez meg pedagógiai, pszichológiai érzék, némi egészségügyi ismeret. Egy család összetartása hosszú évtizedeken át hatalmas teljesítmény. Elcsépelt fogalom, de a szeretet képessége nélkül ez szinte lehetetlen.
Mindez önmagában is becsülendő, hiszen olyan, mintha egyszerre több tucat munkahelyen teljesítene jól. Büszkének kellene lenni arra, aki ezt tudja "főállásban" vállalni. Aki meg munka mellett teszi, az külön érdem.
Persze, nem akkor, ha elnagyoltan, ha kedvetlenül, ha muszájból végzi és teherként. Mert sajnos a nő maga sem becsüli meg a házi munkát.
Hivatás, bébiszitterre hagyni a gyereket, takarítónőt fogadni? Akkor bizony az otthonból lakás lesz, ahova csak megszállni járnak a családtagok és alig ismerik egymást.
Igen, dönteni kellene, hogy milyen hivatást válasszon valaki. Ha muszáj dolgozni (mert szárnyaló gazdaságú kis hazánkban még erre szükség van) akkor a megmaradt otthoni időt olyan hozzáállással kihasználni, mint amikor a munkahelyén akar helyt állni. Csak most nem a főnöknek kell nyalizni, hanem a szeretteiről gondoskodni.
Hogy lehet ezt lebecsülni, tehernek tartani, szükséges rossznak? Csak mert nem kap érte pénzt, csak mert nem lehet karriert csinálni ezzel?...

folyt:
A bensőséges családi légkör nem elég nagy karrier? És ki akarja megteremteni igazán...?

És lehet folytatni a gondolatsort.
Ha egy nő takarít egy munkahelyen, akkor megbecsült dolgozó nő. Ha egy nő bölcsődében, óvodában gyerekre vigyáz, megbecsült dolgozó nő. Ha egy nő szakács, vagy mosogató egy étteremben, akkor megbecsült, dolgozó nő.
Ha mindezt otthon teszi, a családnak, akkor "csak erre jó"?
Nők, miért nem kérjük ezt ki magunknak? Miért érezzük mi magunk is, hogy ez megalázó?