Ez az élet legtitkosabb és legnemesebb ajándéka - Őrizd meg!

Az az ember, kinek nincsenek barátai, szerintem nagyon szegény! Tapasztalatból mondom, hogy szerencsés ember vagyok, 30-40 éves barátságokkal büszkélkedhetek. Barátaimmal ma is azon csodálkozunk, hogy milyen gyorsan elrohant az idő és mégis mindig van miről beszélgetni.

"Ők azok, akik jóban, rosszban melletted vannak, örömödben és bánatodban osztoznak." A mondat szerintem leginkább a család tagjaira vonatkozik. Bár a barátság is lehet szoros, a saját vért nem múlja fölül semmi:-)

Szióka EvaKati:-)

Csatlakozom mosolydorkához. A barát nekem mindig egy elvont fogalom volt. Persze mindig volt akit annak gondoltam. Utána pedig egy másik. Azután általában kiderült, hogy ezek nem is voltak barátok. Akik ezeket az aforizmákat írták, valószínüleg átélték a barátságot, s ezért kaptak egy olyan érzést, amit esetleg mások nem.
Én annak örülök, hogy ha arra gondolok, ki az aki jóban, rosszban mellettem van, örrömömben és bánatomban osztozik, az a társam és szerelmem.
De jó neked Évikati, hogy sok jó barátod van. Ehhez valószínüleg a hozzád hasonló barátságos, élénk , nyílt személyiség szükséges.

@mosolydorka: Szia Dorka! Igazad van, a család a legbiztosabb háttér, ha az igazi család. Ez azonban nem mindenkinél jön össze. Sajnálatos, de a két testvéremmel soha nem volt olyan szoros a kapcsolatom, hogy barátaimnak nevezhetném őket. Nagyon fiatalon elkerültünk egymás közeléből, mindenki élte az életét. Amíg édesanyánk élt, addig gyakoribb volt a találkozás, de azok is csak az ünnepekre korlátozódtak.
És itt válaszolok nenena hozzászólására is. Ezért írtam azt, hogy szerencsés vagyok, mert van olyan barátnőm, akit előbb ismertem mint a férjemet (pedig az sem ma volt).
A barátság nekem mindig pluszt adott az életemhez. Én is azt mondom, hogy a társam a legjobb barátom, de nagyon örömteli, ha van még 2-3 olyan ember, akik által jobbá lettem, tanultam tőlük (sokat) és adni tudtam magamból én is, ha szükségük volt/van rám.
Lehet, hogy most kicsit hosszabban írok, de mint érdekességet elmondom, hogy 40 évvel ezelőtt a témánk általában a párkapcsolat, szerelem, divat, művészet témákban merült ki. Majd jöttek a gyerektémák, otthonteremtés, munkahelyi problémák. Minap beszélgettünk az egyik barátnőmmel. Ő is fél óráig panaszolta, hogy mennyi ideig ücsörgött az orvosnál, milyen gyógyszert kapott, mi a betegsége. Én szintén hasonlókkal vigasztaltam, majd rátértünk a nyugdíjemelésekre:-DDD
Hát, ez már történelem:-D

Azt mondják, a barátokat kárpótlásul kaptuk Istentől a rokonainkért...
@Evikati: Egyik barátom mondta, azért szeret velem beszélgetni, mert a volt osztálytársaival, csoporttársaival csak a betegségekről és gyógyszerekről lehet társalogni, nálam meg mindig vidámság és a jó hírek vannak. :)))
Jaj! Szaladnom kell. Elfelejtettem bevenni a cavintonomat :D :D :D