Akadályok. Akadályok!! Akadályok???... Valóban azok amik az embert csak hátráltatni tudják?

Aggodalmak, félelmek a kudarctól. A legnagyobb ellenségeink. Saját akadályozó hiedelmeink. A megálljt parancsoló fékeink. A titkos tudatalatti programok. Megannyi buktató egy feladat során. Belső harcok tömkelege. Tegyem, ne tegyem... menjek, ne menjek... Tanácstalanság. Belső békétlenség. Félelmek... kegyetlen, ádász belső harc. Öngyilkosság vagy győzelem? Már megint itt tartunk? Már megint lenyom a feladat? NEM!!! Ebből is fel kell, fel lehet állni. Erősnek kell lenni. Meg kell szabadulni a félelmektől. És el kell kezdeni hinni, hinni és csakis hinni. Hinni, hogy mindig van előre. Hinni, hogy a győzelem a miénk. Hinni, hogy a félelem már csak egy ösztönző vadállat aki aztán megszelídül lassan. Kezes bárányként hajt inkább előre. Tudva a hit által megtuningolva azt, hogy már esélytelen a győzelemmel szemben. Már egy kis apró és legyőzött kis porszemmé alakul a nagy, fentről ezidáig hatalmas hegy amitől félni véltünk. A bogbejegyzés folytatása a lenti linken vagy itt:...