Dumbó kritika

Kivitelezése ugyan pazar és látványos, a zenét talán egy Burton-film esetében el se kell mondanom, hogy ki szerezte, a színészek pedig hozzák a kötelezőt, még ha Danny DeVito porondmesterén kívül mindenki más egydimenziós sablonfigura. Mégis, pont azok a dolgok hiányoznak belőle, amelyek a mesét mesévé teszik. A Dumbónak van ugyan szíve, csak az sebzett, fájdalommal teli, amire nem biztos, hogy a kisebb gyerekek fel vannak rá készülve. Ugyanakkor 14 év felett miért is érdekelne bárkit is egy repülő elefánt? Ez a film tényleg elképesztően sötét, nyoma sincs a Disney-könnyedségének, még akkor sem, ha a befejezésnél kimaxolták a happy end fogalmát. Azt viszont elismerem, hogy a rendező remek fricskát mutatott munkaadójának a rideg, megalomán „Álomország” bemutatásával, melyre tekintve nem lehet egyszerűen nem a Disney Worldre asszociálni