Tavasz volt, elképesztően tavasz. Reggeli napköszöntésekor egy apró madárka szegődött a vén tanító társául. A szirt fokán állt, a madárka pedig a kövekre mellételepedett. Jó darabig élvezték egymás társaságát, ő a Napét s a kismadárét, az a mindenség arany-festőjének fény-nyalábjait, a nagy korong pedig a teljesség egyetemességét, amely mindenkire egyformán sugárzik. A kismadár egyszerre elröppent, máshol akadt dolga, a mester pedig az erős sugaraktól már hunyorogva lemászott, vissza az elmélkedés helyszínéről. Holnap reggel találkozunk újra! – gondolta. ...
Forrás:
baloghpet.blogspot.com
Feltöltő: baloghpter
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás