A szövegtöredék az elmúlt hónapokban váratlanul népszerűvé vált A pestis című regény egyik előzménye. A koronavírus miatt az emberek egyre többet olvastak járványokkal foglalkozó könyveket, így például Albert Camus egyik legismertebb műve, A pestis is elég népszerű volt az elmúlt hónapokban. A regény gyorsan sikerlisták élére került Olaszországban, ugyanis háromszor több példányt vette belőle az emberek, mint korábban, Franciaországban egy hét alatt több mint 1600 darab fogyott belőle, Japánban pedig kénytelenek voltak korlátozni a megvásárolható kötetek számát, és február óta több mint hétszer nyomták újra a regényt, így ez idő alatt több mint 150 ezer példányt értékesítettek belőle.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Nem mintha manapság nem fájnának az ujjai a fáradtságtól
Az egy dolog, hogy az emberek alapvetően buták, s az lenne a legnagyobb gond velük manapság, hogy – nagyon valószínű - a vírus-dolgok miatt 10-szer annyian vették meg Camus talán legismertebb művét. Szakirodalomként! =))
Nos a dolog úgy áll, hogy bár ez lenne a legnagyobb baj. Bár ha valaki olvasta és értette – manapság nagy divat lettek a komoly olvasásértési, pontosabban félreértési gondok – a regényt, tudja a korona-vírus annyira más, így nem alkalmas egy hasonló mintapéldának. Pontosabban nagyon más – és nem csak az eltelt évtizedek miatt – parabola-jelleg alakítható ki.
Abban viszont tényleg van valami, hogy Orbánék ténykedése és a franciák náci megszállása között tényleg vannak erős párhuzamok!!
Az index.hu cikke semmiképp sem Zsóti szinten bunkó, csak egyszerűen felületes műveltségű. Bár – nincs itt rá elég alkalom – a pont egy hónapja közölt „A pestistől A vörös halál álarcáig: ezeket olvassuk járvány idején”-höz képest meglehetősen kevesebb véleményes ex-katedra kijelentéssel.
Meg kell jegyezzem, hogy – bár sok igazság van abban, hogy a 60-as években született fordítások irodalmi szempontból nem túl jók (a mostaniakat nem olvastam) – Camus gondolatiságát jól adták vissza. Ami a cikkek szerzőiről egyáltalán nem mondható el. Persze nagy valószínűséggel nem mélyedtek el Camus filozófiai munkásságába, de a L'Exil et le Royaume –t sem olvasták! =)) Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy alá Zsóti a „levegőbe idézgetnek”!