A Blikk úgy tudja, hogy hivatalosan is összekötötte az életét Szervét Tibor (65) és Stefanovics Angéla (43).
A Valami Amerika-filmek Jászai Mari-díjas népszerű színésze és a reklámfilmekben is feltűnt, tavaly a L'art pour l'art Társulathoz csatlakozó színművész kedvese három éve alkotnak párt. Csendesen, a nagy felhajtást kerülve élik az életüket. Így azt sem verték nagydobra, hogy Szervét megkérte Angéla kezét, amire a napokban a Szavakon túl című YouTube-műsorban derült fény.
Stefanovics Angéla Emma szerepében a Száger Zsuzsanna és Urbanovits Krisztina által írt és rendezett Fürdőszoba című színdarabban, amelyet május 26-án mutattak be a MU Színházban. MTI Fotó: Kollányi Péter
Sokan megdöbbentek, hogy mit keresünk egymás mellett, de most már több mint három éve vagyunk együtt
– mesélte a műsorban Angéla. A Jászai Mari-díjas magyar színésznő, forgatókönyvíró, filmrendező hozzátette:
az élete nyitott könyv, ám a párja szeretné megóvni szerelmi életüket, amit ő tiszteletben tart.
Ám amikor Kadarkai Endre riporter arról érdeklődött, jelenleg boldogok-e, Angéla hatalmas mosollyal az arcán felmutatta a bal kezét, amelyet egy csillogó jegygyűrű díszített. A gyors gratuláció után a színésznő megerősítette, először lett menyasszony, majd titokzatosan hozzátette:
Nem csak menyasszony
– mondta sokat sejtetően Stefanovics Angéla, aki többet nem kívánt elárulni. A Blikk azonban úgy értesült, a lánykérést már egy szűk körű, bensőséges esküvő is követte.
Stefanovics Angéla az Instagramon Anzselika Habpatron néven tölt fel szórakoztató videókat:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
18 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Nagyon édes kis nő! Ha lennének a tévében színházi közvetítések, ismertebb lenne.
Csak az a ha ne lenne!
Mondjuk tavalyi cikkekben még 24 évet írnak közéjük... :D
Angéla igazi clown, márpedig bohóc csak drámai alkat lehet.
Azt olvastam, hogy a kezdeti években Elektrát játszott. Nagyon illik hozzá.
Ja, és én is kívánom, hogy szeressék egymást az idők végezetéig.
A házasságom után nekem is volt egy 12 évig tartó kapcsolatom egy nálam 20 évvel idősebb, fantasztikus elméjű , nagyon szerethető - nem mellesleg igen sármos - férfivel, aki olyan elfogadással nyitott a fiaim felé, amilyet tanítani kéne.
Nekem rendkívül karizmatikus édesapám volt, gyerekként egyértelműen mesehőst csináltam belőle. De az embernek meg kell találnia a saját hangját, értékeit, megírni azt a történetet, amelynek ő a főszereplője. Azt hiszem, akkor kezdtem felnőtté válni, amikor egy írásomon apa könnyezni kezdett. Életében először elismerte, elfogadta, hogy én én vagyok, nem ő. Nagyon erős volt az érzelmi kapcsolatunk, ugyan nem első látásra, de nagy lett a "szerelem". :)
Szoktam hozzá beszélni. Amikor róla írok, látom magam előtt, ahogy szemrehányóan néz, hogyan merek bármit is pletykálkodni róla. :) De olyan jó rá gondolni, gondolatban veszekedni még egy kicsit - szoktunk! - meg fogni a kezét. Amikor gyerekként megfogtam a mancsát, tudta, hogy együtt érzek vele, a szomorúságában, gondjában, ilyenkor mosolygott, és én reméltem, hogy ez segít.
Egyébként is kimondottan fiúpárti vagyok, barátnőm alig akadt, dolgozni férfiakkal szerettem, és evidens volt, hogy fiaim lesznek. :)
Úgy veszem, és köszönöm! :)
Csak nem azt akarod mondani, hogy érzel? :))
Én azt gondolom rólad , hogy te egy rendkívül érzékeny ember vagy, aki, hogy ne sérüljön, támadó-védekező állást vesz fel, tehát sérülni fog, és leginkább saját maga által. És ezt te nagyon jól tudod magadról.
Új hozzászólás