Érettségi kilátások négyévesen

Aranyos ez a „késleltetett vágybeteljesítés” - próba. :-)

A kérdés viszont nyitva maradt a cikkben: az IQ vagy az EQ az, ami fontosabb abból a szempontból, hogy az életben boldogok és sikeresek legyünk? Vagy válasszuk szét a kettőt, mert a boldog és a sikeres nem ugyanazt jelenti? Vagy mégis ugyanazt? Szerintetek?

Több szempontból problematikus a kérdésfelvetés az EQ kapcsán, mert ahogy a cikk is írja, nem "bizonyított" a létezése, vagy ez a fajta tudás, vagy tudásalkalmazás, nem értek hozzá. Az eleve problematikus, hogy a boldogságot vagy a sikerességet kötjük hozzá, mert egyikre sincs egzakt fogalmunk, mindenkinél más a siker... illetve, amit Kiwi is mond, hogy a sikeresség az egyúttal boldogság is, vagy van-e összefüggés, hát nem gondolom, bár ha sikerként élünk meg valamit, akkor jól érezzük magunkat...lehet, ez boldogság is.
De a boldogság fogalma az külön terület:)))
Én inkább úgy teném fel a kérdést, hogy az IQ vagy iskolában elért eredmény és a befutott életút (direkt nem használom a karrier szót) között milyen össtefüggés van. Én úgy látom, hogy szinte nincs is, vagyis másfajta tudás, készség, képesség kell az "életben", ezt akár nevezhetjük EQ-nak is. Lassan 20 éve érettségiztem és tényleg tapasztalom, hogy az iskolai érdemjegy és az eddig elért "eredmények", nincsenek összefüggésben az iskolai teljesítménnyel. Tehát a "beválás" mástól függ, más tudástól, ez lehet az EQ, bár definiálni is nehéz, pedig olvastam a Goleman könyvet. De az is lehet, hogy mi, széplelkű és nem túl okos és sikeres emberek szeretjük magunkat vigasztalni effélékkel, hogy sebaj, de az én EQ-m nagyobb, azért nem sikerül ez vagy az, de az idő nekem dolgozik:))))

Nagyon rossz tapasztalataim vannak a tesztekkel kapcsolatban (természetesen jó néhánnyal volt szerencsém pszichodiagnosztika órákon találkozni.) Egyetértek az előttem szólóval, kérdéses, hogy az "iskolában elért eredmény és a befutott életút (direkt nem használom a karrier szót) között milyen összefüggés van." Látom, amit a 16-18 éves gyermekeim tanulnak, ORDIT, annyira hiányzik az életre, élehetőségre, önismeretre, önsegitő módszerekre való tanitás. Ugyanis a karrier, avagy sikeresség és a boldogság összehangoltsága is önismeret függvénye. Túl sok hazug elvárásnak akar még mindig sok ember megfelelni, túl sokan vannak még mindig a múlt sérüléseiben, és látom, hogy valójában nem a jelenben levő ember néz ki a fejéből, hanem az egykor sérült gyerek, aki teljesitményeivel kivánja bebizonyitani valemely felettes énnek(apu, társadalom, főnök, stb...), hogy ő értékes, klassz, szerethető ember. Sokan élnek abban az illúzióban, hogy sikeresek (hiszen money-puláció alatt vannak), és képesek annyira homokba dugni a fejüket, hogy még a boldogság illúzióját is magukra hazudják - csak éppen eltünnek benne, és egy idő után testi-lelki betegségük figyelmezteti majd őket, hogy ébresztő.
A két tesztet nem ismerem, de mondom, nagyon negativ tapasztalataim vannak a tesztekkel.

@Soma: most eszembe jutott a kommentedről ("nagyon sok az egykor sérült gyerek, aki teljesítményével kívánja bebizonyítani, valamely felettes énnek, hogy ő értékes ember")
nagyon érdekes volt, mikor a legutóbbi előadáson azt mondtad, hogy a félelem és szorongás ott és akkor jelentkezik bennünk, azon területen, ahol még nem nőttünk fel, és a gyerek nézőpontjából szemléljük a világot, tehát a bennük élő gyermek fél mindig, soha nem a felnőtt. ha ez így van (márpedig logikusan hangzik, miért ne lenne így?), akkor nagyon sok öreg gyerek szaladgál az utcákon.

most az jutott eszembe, talán az életben való sikeresség egyik kulcsa lehet ez is, hogy minél több területen legyünk "felnőttek", azaz legyünk tisztában az értékeinkkel, lehetőségeinkkel, hogy élni is tudjunk vele, tehát meg tudjuk valósítani magunkat = elégedettek legyünk magunkkal és az életünkkel = boldogok legyünk = sikeresek legyünk. nem?

Szerintem a boldogságkérdésnél nem kéne túl nagy egzaktságra törekedni, mert könnyen kicsúszik a kezünkből. Nagyjából mindenki érti, hogy az elégedett, közmegbecsülésnek örvendő, képességeit kibontakoztató, stabil házasságban élő, gyermekeket nevelő, jómódban élő emberre szoktunk gondolni, amikor boldog emberről beszélünk. Természetesen ettől minden ponton eltérő ember is tud boldog lenni, tehát ez inkább egy átlagos definició, nem fedi le a kivételeket.
Az is világos, hogy az "IQ vagy az EQ jelzi-e jobban előre a fenti értelemben vett sikerességet az onnantól firtatható, ha az illetőnek az IQ-ja 100-120 közt van legalább. Inkább úgy tehető fel a kérdés, hogy a kicsit kisebb IQ-t kompenzálja-e a nagyobb EQ, vagy fordítva.
világos, hogy sikeres atomfizikus nem feltétlen igényel nagy EQ-t. Eleve az ilyen férfiagyat kívánó pályákon sok az autisztikus lelkületű ember, akik nem az EQ-ban szoktak domborítani.
Viszont az olyan pályákon, ahol fontos az emberi kapcsolatok ápolása, szövetségek kötése, ott igenis az EQ sikeresebb előrejelző lehet, mert - mint Bush példája is igazolja - az EQ fontosabb, mint az IQ ilyen pályákon. Gore gyenge volt EQ-ban, erős volt IQ-ban,mégis vesztett.
A gumicukor kísérlet egyébként rendkívül fontos, én az egyik legfontosabb személyiségvonásnak tekintem a kitartást, frusztrációtűrést, szorgalmat, vágykésleltetést (ezek szerintem szinonimák). Hogy ez az EQ körébe tartozik-e, nem tudom, de ha a könyv szerzője (nem olvastam) állítja, akkor biztos. Ez teszi lehetővé ugyanis, hoigy valaki kitartóan küzdjön egy távoli célért akkor is, ha nincsenek közvetlen, azonnali megerősítői.