Ma van a költészet napja, ez alkalomból az ország számos településén tartanak megemlékezést, koszorúzást, szoboravatást, valamint versmondó versennyel tisztelegnek József Attila emléke előtt.
Forrás:
hirsarok.hu
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
10 hozzászólásarrow_drop_down_circle
(Zöld)
A tűnt remény eldobta, s most az árnya
lágyan simul virágra, fűre, fára.
Éppen azért, amilyen tébolyban élünk, pont emiatt "kell" verseket olvasni, hallgatni.
Ma délelőtt olvastam a helyi lapban a 86 éves színművész, Gera Zoltán igencsak megszívlelendő gondolatait korunkról: "... a tombolás, a szüntelen fecsegés, a háttérzaj, a háttérrádiózás, tévézés arra való, hogy az ember önmagát sohase hallja meg. A csendtől való írtózás az egoista világ biztos jele. Életünk hatalmas démonja ma a hajsza, a nagy lihegő. Nyelve lóg, úgy lohol éjjel-nappal. A szünet, a hallgatás, a csend a hangok maximális teltsége. Ez a kínai tusrajzban az üres tér - a semmi. (...) Ideges, hajszolt, s ennélfogva kimerült emberek ritkán érnek el kimagasló eredményeket, mert nem hatnak mágnesként..."
A jó vers viszont a csendhez és befelé figyeléshez segít hozzá szerintem. Általa kiszakadhatsz az őrületből, megtisztulsz.
Akihez kell, aki akarja, ahhoz eljut a versbe öltöztetett gondolat, még akkor is, ha egyéb "zajok" (aktuális közéleti, politikai vircsaft stb.) látszólag elnyomják az ilyen "csendes menedéket". Szeretnék hinni ebben. :)
@menasagh: Szép a vers. Finom és rebbenékeny.
menasagh idézete nagyon ölelős, zene az elmének, a léleknek. Köszönöm!
"Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés."
Ha jól emlékszem, akkor a harmincas évek végén íródott a vers.
Miért érzem azt, hogy ma is aktuális lenne? Politikusaink megszívlelhetnék a költő "ars poétikáját".
"A harcot, amelyet őseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés..." - azaz csak oldaná, ha hagynánk, hagynák sokan. Úgy veszem észre, a "válság" névvel felcímkézett kórság sokkal inkább bennünk van, semmint rajtunk kívül. Ezt oldani is jól jöhet néha egy-egy vers.
Nekem az alábbi jár mostanában sokat a fejemben:
www.youtube.com/watch?v=Ra2U4jCzU7w
Új hozzászólás