"Évikati" - Szeretet egy életen át

Olvasom, hogy egyre több a "kulcsos" gyerek az utcákon, játszótereken. Drágák a nyári táborok, sokan még a napközis táborokat sem tudják kifizetni. Ezek a gyerekek a mai világban sok veszélynek vannak kitéve. Ilyenkor történik a legtöbb közlekedési baleset, rosszindulatú felnőttek áldozataivá válhatnak. Ez nagyon szomorú:-(

Sajnos, nem minden az, aminek látszik.
Nem török pálcát a bácsi felett, mert bele kell gondolni, milyen rossz lehet az embernek, ha a munkával eltöltött élet végén magatehetetlennek érzi magát! Rászorultnak lenni bárki, pláne érzésekben, érzelmekben közeli segítségére! A tehetetlenség érzése pedig indulatokat szül, az indulat pedig a segítőn vezetődik le, hiszen Ő van legközelebb. (Sok embernél tapasztalható, hogy a beteg családtag éppen azon vezeti le indulatát, aki segítségére legjobban rászorult.)
Nézetem szerint még élhet a szeretet az idézett párban egymás iránt, csak szeretnének segítség-nyújtó, nem pedig segítségre szorulók lenni.

@gondolkodo: Egyetértek veled! Az utolsó mondatok is ezt bizonyítják, bár a nénit megsértette, az kedvesen az öregnek már az ebédjét készítette elő gondolatban és kéz a kézben mentek haza. Hát igen, az élet nem csak "mézes bödön":-)
Szépen fogalmaztál!

Az ember évtizedek alatt, megtanulja tolerálni társa rossz tulajdonságait is. Mert az is hozzátartozik az életünkhöz .
Bár az is igaz, ha leélttünk 20-30 -40 évet a társunkkal, elnézőbbek vagyunk vele mint akit 1-2 éve ismerünk.

@zia: Igen, ez így igaz. Én tapasztalatból mondhatom 30 évi (nagyon jó) házasság után. Éppen az előbb kérdezte meg tőlem a párom, hogy süket vagyok-e. Bömböltetem a rádiót, mert hangos a szagelszívó a konyhában.:-))

@zia: @zia:

A "gondolkodo" szép ember". Amikor tanítottam sokszor modtam a tanítványaimnak,hogy a szépség az belül van, sugárzik az emberekből. A "gondolkodo"-ból is sugárzik a szépség. Tökéletesen egyetértek Vele. Bizony igy van ez! Megalázó helyzet, és a történetben az asszony magatartása tiszteletet parancsol számomra és büszke lennék magamra, ha hasonló helyzetet ilyen nagyvonaluan és ilyen szeretettel tudnék kezelni.

@szöszmösz: te is "szép ember" vagy:-)) Úgy látom, hogy erről a témáról sokan gondolkodunk hasonlóan.
Nem régen azt mondta egy ismerősöm (30 éves nő), nem hiszi el, hogy évtizedekig harmonikusan lehet élni egy párkapcsolatban. Kategorikusan kijelentette, hogy ilyen nincs, csak sokan ezt hazudják. Ő már kétszer elvált, de nem hiszi, hogy a következő házassága egy életre szóló lesz. Ez a kis nő nagyon szép, odaadó anya, de alkalmazkodni senkihez sem tud.:-( Persze fiatalon más dimenzióból nézik ezeket a kapcslatokat.

@Evikati: Köszönöm! :-)

Nos egy percig sem vitás, hogy a párkapcsolatok leg lényegesebb eleme, az intelligencia / mint alapértelmezetten, alkalmazkodó készség/ A folyamatos tolarencia nem más, mint a szeretet már kikristályosodtt formája, ami a stabilitást is maga után vonza. Közel sem lehet úgy aposztrofálni, mint a Hegel féle filozófia, egyik megállapítása: miszerint a házasság ténye nem egyéb, mint az utódokért való közös felelősség vállalás. Ez így markánsan racionális lenne. No ide a régi kis vicc /férfi szemmel/ Mi a jó házasság titka? A férfi válasza: néma fejbólintás.

Létezik szeretet egy egész életen át, viszont nem mindig nyakig tejföl. Ahhoz hogy ez megvalósuljon többször kell lemondani vágyainkról, akaratunkról mint azt ráerőszakolni társunkra. Ebből következik, hogy akkor szép igazán az élet, ha adhatsz, és azt önzetlenül teszed. Akinek elvárásai vannak az inkább szereti önmagát.

@menasagh: az nem baj ,hogy vannak elvárások.a fontos az, hogy kölcsönösen
teljesítsék egymás elvárásait.
még reallatas viccére reagálva, én azzal is hozzájárulok a jó házasság fogalmához,hogy reggelenként megkérdezem :
megmondanád drágám,hogy mit is akarok én ma csinálni?

@oldboy: Az egészet úgy értettem, hogy ha nekem nincsenek elvárásaim neki sincsenek, kölcsönösen megteszünk minden magunkból telhetőt. Az elvárások elégedetlenséget szülnek.....

@reallatas:
Nálunk működik a tolarencia, mindent megbeszélünk, és utána én döntök.........(persze ha tényleg így lenne, már régen nem lennénk együtt..)

A döntés szintén egy vitatott téma.....valójában az dönt aki előre mondja ki az akaratot.....

A tolerancia és a bizalom. Ezek nélkül nem megy, sem rövidtávon, sem egy életen át. Számomra a szeretetnek e két szó az alappillére. Türelmesnek lenni a másikkal szemben akkor is, ha beteg, ha nyűgös, ha hülyeségeket csinál, netán idősebb korában már kissé szenilis.

@reallatas: amit a néma fejbólintásról írtál, az nem is vicc. Az öreg is ezt tette, mikor a néni az ebédről beszélt neki. Mosolygott és némán bólintott:-)

@zia: /ma, 14.03/ Mivel odatatted a zárjeles mondatot, már is csak humorosan mondom, ugye tudod jogi értelemben, hogy a döntés vagy az ítélet, melyik az erősebb. S ha tudod akkor nálunk én döntök, na de, melyik is az erősebb? No az a vége, miután már csak bólintásra van időm.

@oldboy: /ma, 13.51/ Nálunk ez már flottabul megy, minden kérdés nélkül közli a teendőimet.

@reallatas: A jó házasság titka az, amit leírtál. Maga a házasság pedig: szerződés olyan problémák közös megoldására, melyek házasság nélkül nem jöttek volna létre!