Itt a Balaton Sound, és ezzel Zamárdiban megkezdődik a generációk háborúja. Azon a négy napon, amikor a hazai fesztiválkultúra a déli partra költözik, és beindul a zenei őrület és karnevál, az addig békésen nyaraló családok élete váratlan fordulatot vesz: vége a generációk közötti békés együttélésnek, a jókedvű közös nyaralásnak. Pedig ennek komoly hagyományai vannak errefelé, tudom, mert húsz éve itt nyaralok.

A Balaton Sound alatt a fiatalok esténként megszállják a partot, hogy a Dub Pistols-t, az Underworld-öt és az elektropopot játszó Kraftwerk-et hallgassák, a középkorúak pedig füldugót vásárolnak, és legfeljebb az ifjúságuk zenéjére leginkább emlékeztető, az amerikai countryzene és a bluegrass stílusát ötvöző Nouvelle Vague koncertjénél merészkednek a Nagyszínpad közelébe.

A víz viszi, viszi a sanzonok dallamát, ahogyan az elektroba oltott rock hangzást és a dub lüktetését ugyancsak, ami már a második napon az idősebbek idegeire megy.

Négy napig garantáltan nincs alvás ebben a bájos, balatoni városkában, amely évtizedeken át az egyik legbékésebb üdülőhelynek számított a déli parton. Mármint éjszaka nem lehet aludni, nappal egész nyugodtan, de ez sajnos nem mindenkinek sikerül. A begyepesedett agyú, idősebb nemzedék, ki tudja, miért, ahhoz szokott hozzá, hogy nappal dolgozik, éjjel pihen. Hát, ők most bajban vannak.

Négy nap kevés az átállásra. Napközben szédült fejjel kóvályognak a vízparton, nyugágyakban kókadoznak, az álom és az ébrenlét szűk mezsgyéjén vergődve töltik a délelőttöt, kora délután sziesztával próbálkoznak, ámde akkor ébredeznek a fiatalok. Ennének valamit, lezuhanyoznának, beszélgetnének kicsit, meg ilyesmi. A nyaralók a hetvenes évek elején épültek, elég szűkösek, nehéz ott két-három generációnak egyszerre.

Estére a fiatalok újra frissen, energiával feltöltődve lezúdulnak a partra, a zenekarok játszanak, a víz hullámzik, messzire száll a zene, megremegteti a nyaralók ablakait és az idősek gyomrát. Mire véget ér a fesztivál, a két generáció garantáltan nem áll szóba egymással – úgy két napig. Aztán elcsitulnak a fáradtság és a harag hullámai, és visszatér a balatoni nyár. Jövőre pedig kezdődik minden ugyanígy.

(A szerző szociológus, író, politikus)

7 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
reallatas
Egy kis humor kedves Dr-nő, lennénk bár mi is még fiatalok, no sértődés ne essék az Ön kora szinte megállapíthatatlan olyan fiatalos. Egyébként ez a trendi nem csak olyankor és ott megy folyamatosan, hanem mindenütt. Most mondjam nálam a három siheder gyerekem is néha a sírba tesz, a zörejjel. Tudniillik nekem már néha az ő zenéjük erősen hajaz a zörej kategóriájára. Üdv.
Vera1944
reallatas! amikor megöregszel és szeretnél délutánonként szunyókálni, este 9-kor meg rendesen aludni akkor majd másként látod a dolgokat. Vannak helxyek, ahol az ilyen hangos fesztiválokat meglehetne rendezni pl. Pusztavacs. Ha én a Balatonnál nyaralnék és napokig dübörögnének, hát nekem sem tetszene, de nem vagyok egyedül úgy hiszem.
reallatas
@Vera1944: Ennél tündéribb beszólással mostanában senki nem örvendeztetett meg. Őszintén mondom. Azt gondolom a szövegértés, vagy a részemről nem pontos fogalmazás, nem engedte láttatni veled a koromat, hát diszkréten elárulom mert sajnos nem titok, hanem tény 63 éves vagyok, gondolom nem tartozok éppen már a zsenge korosztályhoz. Üdv.
Vera1944
Nem néztelek meg, örülök, hogy örültél, én 65 de engem bizony zavarna. Szeretem a békés csendet körülöttem, ha zsivalyra vágyom átmegyek a gyermekeimhez, ha megunom hazajövök. Nem vagyok savanyú, de a csendet nagyon szeretem.
reallatas
@Vera1944: Tudod nyilván én is szeretem a csendet, de nekem mivel van a három kései siheder gyerekem, úgy kell fogalmaznom, hogy csak szeretném a csendet. Nem panasz hiszen magam teremtém. No erre céloztam kissé humorosan. Üdv.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.