Az öngyilkosságról való gondolkodás gyakran jár együtt a stresszes élettel és azzal, hogy valaki szomorú. A tinik gyakran annyira szomorúnak és kilátástalannak érzik az életüket, hogy úgy gondolják nincs más kiút, csak az öngyilkosság. De miért is gondolhatnak erre?
Forrás:
Kamaszpanasz
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Környezetemben is megfigyelhető, hogy -a nagy pénzhajhászás közben- szétesőben a társadalom legkisebb közössége: a CSALÁD. Elmúlóban a vasárnapi családi ebédek, a szabadidőben a családi kirándulások ideje. Gyakorlatilag elmúlóban a szeretet kapása és adása.
A hetedik elemis Pistikének 60.000Ft-os telefonja van? Majd én megmutatom, a mi Jancsikánk különb, tehát 80.000-ért veszek neki.
Nincs értéke az apró ajándéknak, csak ami csicsás, ami drága.
Az iskolaköpeny sérti a kölkek személyiségi jogait? Nosza, csináljunk az elemiből erőnk felüli divatbemutatót!
Amennyiben a gyerek mindent megkap -a család széthullása árán is!-, nincs célja bármit elérni, hiszen elég egy kicsit pityeregni. Tenni bármit is? -arra nem tanítja senki.
"Kiég a gyerek!" -könyörgöm, miben. Mindent (étel, mosás, ruha, takarítás) megkap, de az ellenértéke nincs megkövetelve. Az ár pedig: a tanulás!
Ahogy
@qxy: írod: nincs közösségre nevelés. Nincs, mert a felnőttekből is kihalt a közösségi érzés.
Ha nem adunk a gyereknek célt, elbizonytalanodik, szükségtelennek érzi magát a családban, a társadalomban. Mit várhatunk az olyan gyerektől, akivel nap-mint-nap éreztetve van: mennyivel könnyebb lenne a szülőknek gyerek nélkül!?
Célt kell adni, nem a vágyak megerősítését! A célnak nem könnyen elérhetőknek, de nem is lehetetlennek kell lenniük. Ha van cél, van miért élniük!