Majdnem ugyanazt csinálta, mint nagyapám, amikor százötvenhárom kilométert bringázott nagyanyám szépsége után, utánam jött a szerelmem, ő is pont százötvenhárom ki

Semmim sem érinti a földet. Tényleg nem bírom hús nélkül, egy napig se, pedig állítólag néha kell tisztítókúra, vagy, mondjuk, böjtölhetnék, mint régen nagyanyámmal. Karácsony előtt egy hétig nem ehettem húst, a legnagyobb bűn lenne, olyan, mintha a kis Jézuska húsát falnám fel, mondja nagyanyám. Azért böjtölsz, hogy megtisztulj az ünnepre, ne csak a ház legyen rendben, hanem te is, kívül-belül, így kell várni Jézust. Készülünk már napokkal előtte, nagyapám kinn a kertben fát vág, én takarítom a házat, nagyanyám süt, főz. Töltött káposzta, sült kolbász, sült hurka, mindenféle finomság, a pöttyös köténye zsírfoltos, vörös fejkendője alól kicsúszott őszes haja, villával döfködi a hurkát, hogy ne repedjen széjjel, folyjon a fölösleges zsír. Húsillat mindenhol, kívánom, bármelyik jó lenne, ennék belőle, legalább egy falatot, de nem lehet, mert az bűn, felfalni a Jézuskát, időnap előtt. Nézem inkább, ahogy a villa ütötte lyukakon zsír folyik ki belőle vér helyett.