A szegény, gátlásos, szemüveges gyerek elindul szerencsét próbálni, aztán egy ország könnye folyik, amikor nekilát énekelni. A sarokban felejtett teremőrből ezúttal kiszakadhat az állat, és ez nekünk is jó: igazából ugyanis mi vagyunk ez a Tabáni István Csepelről, leszámítva, persze, azt az el nem hanyagolható különbséget, hogy amikor ez a Tabáni István Csepelről megszólal, akkor nem csak énekel, nem csak nézői szájt tátat és szipogtat, hanem úgy rakja oda a cuccot, hogy tulajdonképpen oda se rakja. Azt kapsz, amit látsz, azt kapsz, amit hallasz – üzeni minden porcikájával, és valóban.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Mind a 4 embernek adtam volna az eső díjat.
Nagyon aranyosak voltak, de megmondom őszintén István volt a legkedvesebb.
Annyira emberi, érzékeny lélek.
Gratulálok, de most már ne ríkasson meg bennünket és húzza ki magát , sok mosolyt várok tőle.!!!!