Öt percet még! Oly jó e kábulat, puha félálom színes kábulata. Ha most szemem kinyitom, soha már nem káprázik elém ez a hullatag illanó szépség, melynek neve sincs: nem tárul soha újra az a messze szabadabb különös táj, hol ez éjszaka jártam. Emlékszem, illatos fasor állott, hárs talán, az út elején. Köröttem meg csupa idegen-ismerős arcok voltak, megnemszületettek vagy a régen holtak s úgy mentünk, eveztünk néma vizeken... Húnyt szemmel, érzem, még visszatalálok, csak egy kis sötétet, csak egy kis csendet... már süllyedek vissza az éjbe, széditő lift visz a mélybe... ... De künn a reggel dübörög és csenget s a ködön vörösen átizzik a nap. Éji vonat közeleg így biztos sineken. Rajta a mának minden búja-gondja. Elgázol. Borzadva érzem előre. Riadt szivem hiába kongja: szaladj! szaladj! menekülj! Vérbeborult egyszeme rámnéz s nincs hová menekülni előle. Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 5. szám

Forrás: baloghpet.blogspot.com
Feltöltő: baloghpter
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Kapcsolódó cikkek

local_offerSzórakozás, ,

Népszerű az Interneten

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

További ajánlatok