Egykor megbecsült művészből politikai hulladék: Pataky Attila és a liberóták

Tegnap este megbeszéltem magammal, hogy – bár semmi kedvem nincs hozzá – a közvetlen érintettség okán egyet alszom a megrökönyödésre, és ma reggel beleállok Pataky Attilába. Nem úgy, ahogy ő belém és sokan másokba, hanem lehetőleg a megértő értelem hangján megérdeklődöm tőle, mégis mi volt a célja ezzel? Kedves Attila! Engem őszintén szólva elborzaszt, hogy te így látod a világot. Főleg azért, mert ebben az országban – ahol 2016-ban ilyen mélyről jövő gyűlöletet hoz elő a lelkedből a jelen – az Edda (amelynek néhai és máig frontembere volnál) egy életérzést jelentett, amely nemzedékeket “nevelt fel”. Én az egyik ilyen nemzedék tagjaként, az Edda Művek rajongójaként, megütközve állok primitív, kocsmai alkoholgőztől bűzös soraid előtt. Pedig próbálkoztam felmentést találni számodra.