Még mindig nem hozták haza a milánói sámándobot

"A sámándobos baromságával egy egész nemzetet hülyének néző Gézuka, aki korábban a hírek szerint Nyírő József hamvait hurcolászta Erdélyben, bemutatta a közpénzmilliárdok innovatív elköltésének iskolapéldáját . Ám a legszebb mégiscsak az volt a történetben, hogy a sajtó jogos felvetéseire, hogy mégis mire tapsolt el raklapnyi pénzeket, nyomdafestéket nem tűrő módon ugatta le az újságírókat. Mert Gézuka ugyanúgy a törvényi kötelezettségek fölött áll, mint példaképe. Mindez nem csak azért érdekes, mert egy szereptévesztésben élő, magától elszállt, dilettáns gazember rendelkezik közpénzek milliárdjai és a magyar kultúra felett, aki ráadásul megsértődik, ha felelősségre vonják. Hanem mert az ilyen jellemtelen, szolgalelkű, L. Simon László­féle opportunistákat jobbról előző Szőcs Gézák alakítják Magyarország imázsát Európában, a világban. Akik ugyanúgy képtelenek késsel­ villával enni, ugyanúgy hörögnek röfögnek az asztal mellett, mint a fényestekintetű vezérük, és ugyanúgy alárendelték az általuk irányított szakterületeket a geciségnek, a tekintélyelvű, feltétel nélküli rezsimszolgálatnak."