Amióta nyaranta gutaütés-közeli meleg van Magyarországon, amelyik munkahely csak teheti, légkondicionálóval igyekszik segíteni a dolgozókat. Nem okvetlen emberbaráti szeretetből, hanem azért is, hogy a termelékenységük ne csökkenjen. Tudta, hogy erre is létezik szabályzat?
(Forrás: varosikurir.hu, Városi Kurír által)
Miközben normálisék (azok nem mi vagyunk, hanem egyéb közép-európai országok) átlagban a GDP-jük 2,9%-át költik a hatalmi ágakra, külkapcsolatokra, miegyebekre, Magyarországon Orbánkirály uralkodásának harmadik ciklusára a végrahajtó és törvényhozó orgánumokra fordított kiadások a GDP 3 százalékáról 4 százalékra nőttek. Vagyis miközben a Vajnákat, Mészárosokat, Garancsikat és a válogatott nemzeti nagytőkéseket majdhogynem agyonbasszák a naponta fejükre hulló közpénzmilliárdok, az államapparátus velük arányosan hízik szép nagyra. Amióta a Fidesz kormányra került 2010-ben egyetlen irányvonal állandósult: a vízfej egyre többet költ magára és az állam gazdasági funkcióira. Mindenesetre most ott tartunk, hogy a Lázár János-féle karcsúsítás olyan jól sikerült, hogy a legkevesebb 436 tagú magyar kormányapparátus, valamint az Országgyűlés áldásos tevékenysége és működése évente mintegy 1300 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Évi 1300 milliárd forint, és ebben a parányinak ható, de megszámlálhatatlan porszemek nincsenek benne, a kismillió osztályvezetővel, főosztályvezetővel, mindenessel, unokatestvérrel, jó szomszéddal, egykori iskolatárssal, szeretővel, megbízható elvtárssal. Mert mi a magunk magyar módján kúrtuk át a szavazóinkat csökkentettük a bürokráciát.