Több millió eurót adunk a török menekültügyre

A 2018-as választások előtt a március 15-i Békemenet hallgatóinak Orbán Viktor miniszterelnök mondta, hogy a magyar szabadságot szerető nép, ezért „hazaküldtük a török szultánt a janicsárjaival, a Habsburg-császárt a labancaival és a szovjeteket az elvtársaival”. Régi trükk, már a fáraók is tudták, hogy a kiszolgáltatott nép szereti, ha védelmet ígérnek neki, miközben magasztalják. Orbán Viktor történelmi analógiái ellenben mindhárom esetben hamisak, és akkor sem szabad elmennünk mellettük, ha azt egy magát és rendszerét illiberálisnak nevező népvezér mondja. A hatalmasok a középkorban is gyakran pávatáncoltak, a nép pedig megszenvedte hatalmi harcukat. A történelmi analógia ismét kínálja magát, Erdoğan szultán és Orbán király, csakúgy, mint elődeik, csak magára gondol. Bármi áron.
Csakhogy az a büdös nagy igazság, hogy a nemzeti büszkeségünkön és az ezeréves történelmünkön kívül már mással nemigen verdeshetjük a horpadt mellünket. A győztes, sikeres csapat, a gazdasági ésszerűség a kormánypropagandán és a személyiségzavar fején kívül sehol nem mérhető. Mert el lehet törölni a létminimumot és akkor nincs szegénység, mert azt lehet mondani, hogy az ingatlanpiac trendjei nem nyújtanak hiteles képet a vagyoni helyzetről, tehát a senki által meg nem választott Európai Központi Bank kösse fel magát, de a helyzet az, hogy csórók vagyunk, egyre csóróbbak vagyunk, miközben azért fizetünk adót és 27%-os rekordáfát, hogy a Blaháról megüzenjük Brüsszelnek, hogy mi így szeretünk élni.

Lehet, hogy az már Orbán kinti tartózkodására gyűlik, ha menekülnie kell.