Az egyik ezredes egy lelkesítőbbet ajánlott neki, de azt már nem lett volna ideje megtanulni. Hiába tanulta meg Petőfi Sándor Magyar vagyok című versének mind az öt versszakát az a nyolcadikos fiú, akit Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara felkért, hogy szavaljon a március 14-i rendezvényen. A verset ugyanis a szervezők miatt nem mondhatta el. Bár a vers a hazaszeretetről szól, de azt utolsó két versszakban a költő borúsabb hangnemre vált: „Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kisértete; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar – Ha vert az óra – odva mélyibe. Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szűlőföldemet, Mert...

Forrás: 444.hu
Feltöltő: görbetükör
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Kapcsolódó cikkek

local_offerItthon, , ,

Népszerű az Interneten

19 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Legnépszerűbb hozzászólás:
görbetükör
Akkor hát a teljes vers, ami cenzúrázva lett 2019-ben!

Petőfi Sándor: MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra - odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét,
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
thumb_up7 replyVálasz error access_time2019. március 15., 07:51
Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
Kookas
@Eriksson: van egy olyan is hogy hallod e szív szívem l
thumb_up1 replyVálasz error access_time2019. március 15., 09:22
Csizmás Kond
@görbetükör: ..te kerülted meg önmagadat. A vers '47-ben íródott...és itt arról van szó nem arról, hogy mit lehet átképzelni tetszés szerint.
thumb_up replyVálasz error access_time2019. március 15., 12:02
görbetükör
@Csizmás Kond: Akkor miért nem engedték elmondani?
thumb_up replyVálasz error access_time2019. március 15., 12:27
Csizmás Kond
@görbetükör: Azt nem tudom...de szerintem épp azért mert az eseményhez korai és nem a forradalmi hangulatot tükrözi.
thumb_up replyVálasz error access_time2019. március 15., 12:34
Csizmás Kond
@görbetükör: ...elég randának látszol...
thumb_up replyVálasz error access_time2019. március 15., 13:09

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

További ajánlatok