Megállapodás nélkül utazik vissza Washingtonba a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége. Diplomatikus közleményükből az hámozható ki, hogy egyelőre nem tudták rávenni az Orbán-kormányt megszorító intézkedések megtételére, illetve a bankadó esetleges mérséklésére. De, "törekednek a nézeteltérések áthidalására" - ahogy írták.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
37 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Az érzékelhető többség csak arra garancia, hogy valaki a parlamentben kormányt alakítson, arra nem, hogy jól is menjenek a dolgok. És itt nem a szakértelemmel vagy a képességekkel van gond.
Olyan civil mozgalmat kellene indítani, támogatni, amelyben olyan értékrendű emberek sorakoznak fel, akiket nem vakít el a pénz, mert nem ez a legfontosabb számukra, nem fontos a cím, a személyes ambíció, a hatalom, bármikor le tudnak mondani róla, akik tudnak veszíteni, akikben ott a hivatástudat, tenni akarás másokért, a közösségért, akikben ott a példamutatásra hajlandóság, akik képesek az embert látni a másikban is.
Erős a kontraszt a jelenlegi parlamenti viszonyok és a felsoroltak között. De ez lehet, hogy csak nekem tűnik így.
Egy olyan munkahelyre kerültem korábban, valahol a sorsnak köszönhetően, nem tervezetten, ami nem volt könnyű, "nehéz emberkékkel" kellett foglalkozni. Azt gondoltam, ez az a hely, ahol épeszű ember nem fordul meg, s ha mégis, nem marad sokáig. S csodát láttam. Olyan munkatársakra leltem, akiket soha nem fogok elfelejteni. Jöttek, maradtak s tették a dolgukat önzetlenül. "Bárhol" máshol megállták volna a helyüket, képességeiknél fogva, de ők ezt vállalták és csinálták. S tudjátok, mi volt az ami működött, ami működtette a dolgokat? A közösségi szellem s a szeretet. Ha valakinek gondja volt, ott volt mellette valaki. Csapatban ment a dolog, a semmiből sikerült sokszor várat építeni, mert egyirányban húzott mindenki. Nem volt egyéni érdek, közösségi érdek volt, jobbá tenni mások életét. Nem volt mindig döccenő nélküli az út, sőt ..., de az ember megértette, hogy mi a fontos az életben és mi a lényegtelen. Sokszor gondolkodtam, hogy a JóIsten miért rakott akkor oda, az biztos, tapasztalnom kellett.
Hiszem, vannak az országban a politikusi vénával megáldott emberek között is olyanok, akik hajlandók lemondani dolgokról, magasabb célok érdekében. Remélem, hogy majd találkozhatunk ilyenekkel, valamikor.
Új hozzászólás