Antifasiszta koalíció: élt 1992-től 2008-ig (Kóczián Péter)

Repedezik a hagyományos szociálliberális ideológiai tapasz: az antifasiszta szólam már nem egyben tartja a baloldali-liberális közeget, hanem megosztja azt. A Magyar Szocialista Párt 1992 óta használja a fasisztázást, mint politikai durungot a jobboldal ellen. Az SZDSZ akkori politikusai is ebben a szóban találták meg a politikailag értelmezhető közös halmazt a szocialistákkal. A Fidesz 1998-as hatalomrakerülése új löketet adott ennek a retorikának. Arra azért érdemes emlékezni, hogy Orbán Viktor elsöprő győzelme úgy fél évig, háromnegyed évig a véleményformálók egy részét is magával ragadta; ezzel párhuzamosan gyengült a fasisztázás ereje. Orbán hatalmi törekvései, a networkök lecserélésére irányuló szándéka, s a konzervatív politikai jegyek előtérbe állítása erősítette fel a fasiszta erőkkel való szövetség gondolatát. A „fasiszta” szó természetesen a náci ideológiával való rokonságra utalt, nem Mussolini olasz totalitárius rendszerére. A baloldali-liberális térfélen az 1919-től napjainkig töretlen antihumánus, antiszemita, demokráciaellenes jobboldal képét rajzolták meg, amely újra és újra viszonyításai pont a jobboldalt formáló politikusok és véleményvezérek számára. Minél erősebb lett a jobboldal antikommunista vénája, annál erősebbé vált a fasisztázás.