Egy éve azon gondolkozom, hogyan is vezetném, ha lehetőségem adódna újra, az Ariel Atomot. A Kiskunlacházán kialakított kis körpálya nyomvonala belevésődött a memóriámba. Szöveg: Dóka Attila Fotók: JM Meg kell mondjam, a képzelgés és a valóság között még mindig óriási a különbség: nem igazán lehet ugyanis felkészülni erre a kis fenevadra. A 450 kiló és a 300 lóerő egy mezei sofőrön, mint én jócskán túlmutat. A tény viszont, hogy már második alkalommal ültem az Ariel volánja mögött, azért nem elhanyagolható. Ha sokkal gyorsabb köröket nem is tudtam az aszfaltra ragasztani, azt azonban már sokkal inkább sejtem, hogy mire lenne képes az autó igazán hozzáértő kezek által dirigálva. "Folyamatosan úsztatni kell a hátulját, akkor igazán gyors" – mondja az instruktor. Megpróbálom, de megpördülés lesz a vége. "Elkéstél a kormánnyal" – summázza. Összpontosítok, ahogy csak tudok, és egész jól megy. Kis csuszásokat szépen korrigálok, talán egy kör egész szépre sikerül. A pálya egyenes...

Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.